ENDOMETRIÓZIS NAGYKÖVET LETTEM
Kedves Olvasóm! Óriási megtiszteltetés számomra, hogy márciusban indított blogommal Téged is elértelek, talán egy kicsit meg is érintettelek. Tíz év hallgatás és sötétségbe burkolózás után alig két hete kiléptem saját árnyékomból és úgy döntöttem, hallatom a hangom és őszintén lerántom a leplet arról a krónikus, gyógyíthatatlan betegségről, amely engem kínoz. Elsősorban azért, mert megelégeltem, hogy az endometriózisról olyan kevesen tudnak, pedig nagyon súlyos állapotot tud okozni, másodsorban azért, mert gyermekkorom óta írok történeteket és mindig is jó érzés volt, ha "kiírhatom magamból" a rengeteg tartalmat és érzelmet, amely bennem van.
Két dologban reménykedem. Az egyik, hogy a saját történetemmel másokat is inspirálhatok, akik hasonló cipőben járnak, és talán segíthetek is, mert mindenféle önérdek nélkül segíteni másokon fantasztikus érzés! A másik reményem, amit az egészhez fűzök az, hogy talán végre az írás és az őszinteség által megszabadulhatok attól a mázsás tehertől, amely az elmúlt tíz évben folyamatosan nyomja a vállamat és lelkemet. Jobban mondva inkább a kismedencémet.
A tegnapi napon, 2022. március 19-én az "Együtt Könnyebb" Női Egészségért Alapítvány jóvoltából Budapesten is (néhány másik nagyváros mellett) megrendezésre került a CEU-ban az Endometriózis Világnapja. A tegnapi volt az első nap, ahol szemtől szemben találkozhattam (a kórházi várótermeket leszámítva) sorstársaimmal és az endometriózist kutató és kezelő specialistákkal. Elképesztő élmény volt. Egyrészt nagyon pozitív értelemben (szavak nélkül is megértettük egymást), másrészt elkeserítő értelemben, ugyanis igencsak keserves érzés ennyi szenvedő embert látni magad körül. A rendezvény reggel 09:30-tól délután 15 óráig tartott, az előadások pedig egytől egyig olyan izgalmasak és tartalmasak voltak, hogy a székemhez bilincseltek. Számtalan újdonság hangzott el az endometriózisról, az adenomyosisról, a meddőségről, a kezelési módszerekről, a műtéti robottechnikáról, alternatív terápiákról és a korai felismerés fontosságáról. Az én "celebjeim" azok a szakemberek, akik munkásságát évek óta követem a betegségem kapcsán. Egytől egyig mindannyian ott voltak és hallatták a hangukat. Még úgy is, hogy éppen egy komoly műtétet követően érkeztek meg a rendezvényre. Emelem kalapomat előttük. Számomra ők az igazi hősök, és az alapítvány önkéntesei, akik erőt, energiát nem sajnálva egy flottul lezajló rendezvényt hoztak össze. HŐSÖK VAGYTOK! Hamarosan a teljes rendezvény anyaga megtekinthető lesz, amit természetesen jómagam is publikálni fogok, valamint erősen kampányolok amellett, hogy azok is nézzék végig (vagy csak nézzenek bele!), akiket esetleg nem érint maga a betegség. Nagyon sok hasznos információ hangzott el, rengeteget tanultam én is.
A rendezvényre az édesanyám és a párom kísért el. A világ egyik legjobb érzése volt, amikor édesanyámmal arról beszéltünk előző nap, hogy mely előadások érdekelnek minket a legjobban, a beszélgetésbe pedig közbevágott Zoli: "Ugye engem sem hagytok itthon? Én menni AKAROK! Szerelmem, együtt vagyunk jóban és rosszban, úgyhogy ott fogok veled ülni az első sorban!" - És ott ült velem az első sorban. Azt gondolom, hogy ilyen csodálatos párról álmodik mindenki. Leesett az állam. Mondjuk utólag belegondolva nem is tudom, miért csodálkozom ennyire, hiszen Zoltánom minden egyes vizsgálatra elkísér és ha kell, anyuval és apuval együtt a parkolóban vár rám órákon keresztül.
Meglepően sokan érkeztek hasonló kísérettel. Szívmelengető érzés volt, hogy másokat sem hagynak "egyedül", amikor ilyen komoly témákat érintünk. Késő estig bókolhatnék az előadóknak, amiért ennyire sok munkát tettek bele a Világnapi eseménybe, de azt hiszem, ők maguk is tudják, milyen sokat jelent az endometriózisos pácienseknek a jelenlétük. Olyanok mindannyian, mint a sziklaszilárd támasz, amely a legnagyobb orkántól is megvéd. Mint korábbi bejegyzéseimben is említettem, ez egy olyan közösség, ahol MINDIG MEGFOGJÁK A KEZED. Nem közösítenek ki, nem ráznak le, hanem azonnal befogadnak. Úgy éreztem, hogy olyanok lettünk, mint egy nagy család, ahol egy-egy pillantás is elég hozzá, hogy megértsük egymást.
Végül, de természetesen nem utolsó sorban szeretném megköszönni NEKED a támogatást és segítséget, amely által a történetem olyan népszerű lett mindössze két hét alatt, hogy a tegnapi nap fináléján, az Endometriózis Nagykövete díjátadón 2. helyezést értem el. Számomra ennél nagyobb megtiszteltetés jelenleg nincs is. Rengetegen osztották meg történetüket és az első három helyezést részesítették kiemelt díjazásban. El sem hittem, amikor Salamon Adrienn a színpadra szólított. Neves kórházak, kórházi dolgozók, orvosok is voltak már díjazottak között. A 2022-es évben én is az lettem, méghozzá az egyik legelőkelőbb helyen. Ebből merítve új inspirációt, örömmel jelentem be, hogy önkéntesként csatlakozni fogok az "Együtt Könnyebb" Alapítványhoz, hogy segítsem megjelenésüket és áldozatos munkájukhoz én magam is hozzájáruljak. Szeretném ha tudnátok, hogy erre az ügyre teljes mértékben küldetésként tekintek. Fontos lett számomra, hogy beszéljek róla, fontos lett az edukáció és fontosak lettek azok a lányok és nők, akiket érint a betegség, és azok is, akik még nem is tudnak róla, hogy mivel állnak szemben. Sokan fordulnak hozzám nap, mint nap tanácsért, támogatásért. Szeretnék nekik segíteni. Azért is, mert az emúlt hetekben én magam is rengeteg támogatást (megosztások, rádióinterjú, privát levelek) kaptam, és annyi együttérzést, amelytől magam is jólesően meglepődtem. Mindezt teljesen önzetlenül. Azt érzem, hogy ezek után felelősséggel tartozom az endometriózisban szenvedők iránt és ugyanígy olvasóim iránt. Ezt a fajta felelősséget pedig büszkén fogom vállalni és megígérhetem, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy ez a betegség alapfogalomként integrálódjon be a közéletbe és a mindennapokba. Ezúton szeretném megjegyezni azt, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer életem során nagykövet leszek, de nem ám a "Glamour" nagykövete, hanem egy fájdalmas betegségé! Azt kívánom, hogy egyszer majd mindenki, akit tegnap "Endometriózis Nagykövetként" említettek, az EGÉSZSÉG nagykövete és szószólója legyen!
Addig is, amíg így lesz, minden díjazottnak, valamint az Alapítvány tagjainak szeretnék tiszta szívből gratulálni lenyűgöző munkájukért!
Szeretettel, Tamara
