Csoda Nő

Csoda Nő

"Jaj, mi lesz velem?!"

2022. április 05. - tamaramci

c08fe01dea74807c080fb522e51471c4.jpg

"Csak még egy kicsit tartson ki, Tamara!" - mondta az orvosom, s közben tele volt a hangja szomorúsággal.

Az első laparoszkópos műtétemre 2014-ben került sor, akkor tárta fel a nőgyógyászom, hogy komoly stádiumú endometriózis okozza mindennapos fájdalmaimat, különös tekintettel a menstruációs panaszokra. Már tudjátok, hogy ezt követte az a néhány éves periódus az életemben, amikor megállás nélkül fogamzásgátló tablettát (Visanne-t) szedtem (ez azóta is így van, de már másik tablettával). Ez azt jelenti, hogy egyetlenegy nap sem telt el gyógyszer nélkül. Ennek következménye lett, hogy nem volt menzeszem és felhőtlenül élveztem az életemet, hiszen nem kellett havonta egy hetet az ágy tetején töltenem magzatpózban szenvedve. Az engem körülvevő nők titkon mind irigyeltek emiatt, és jómagam is "büszkén" vertem a mellem, mint Tarzan, hogy nekem aztán nincsenek gondjaim. Az élet hirtetelen sokkal szebb lett, kinyílt a világ körülöttem és nem volt semmi, ami visszarántott volna, vagy megakadályozott volna abban, hogy menjek és élvezzek mindent, ami rám vár. Azonban azt is tudjátok már, hogy ennek a felhőtlen és egyben felelőtlenül élvezett időszaknak is bizony alaposan megfizettem az árát, ugyanis 2019-re nemhogy visszatértek a fájdalmak, de mintha ezerszeresen felnagyították volna azokat. Ugyan addig a percig megfeledkeztem arról, hogy ez egy gyógyíthatatlan betegség, akkor azonban, sok év után a semmiből előderengett egy rémisztő szó: "ENDOMETRIÓZIS!" Úgy hasított belém a gondolat, mint a legélesebb penge. "Csak ez okozhatja a megmagyarázhatatlan fájdalmaimat! Csak ez az alattomos, gonosz dolog lehet a háttérben!" - Hiszen már tudjátok, hogy valóban ez is volt. Lázasan keresgélni kezdtem, hogy ki az a specialista, akiben megbízhatok, aki mellett elköteleződhetek és lerakhatom a voksomat. Mivel pontosan tudtam azt, hogy a jövőben egy szakember lesz az, akire számíthatok, aki majd megfogja a kezem és végigkísér ezen a rögös és utálatos úton. Nem volt olyan egyszerű a nyomára bukkani, mint gondoltam. Akkoriban még javában dolgozott az állami szférában, azonban a fájdalmaim miatt nagyon sürgős volt mihamarabb találkoznom vele, így én az általa üzemeltetett magánintézetben kerestem fel. A hely neve elég "ütős" (egyben nyomasztó is), habár az utcafrontról csupán egy diszkrét táblácska hirdeti:

"MEDEND"

20220404_175634.jpg

MEDEND = azaz Meddőség és Endometriózis Intézet

De akár hívhatnám a második otthonomnak is, olyan rendszeresen látogatom. A "Medendbe járni" hirtelen nagyon fájdalmas és rémisztő gondolat lett. Csupán azért, mert eddig akárhányszor ott jártam (ezen alkalmak száma pedig igen magas) soha, egyszer sem távoztam úgy, hogy azt kaptam útravalónak: "Tamara, ön makk egészséges és majd ki csattan, olyan állapotban van!" Nem, ez még nem hangzott el egyszer sem. Egy endometriózisos beteg esetében ezt hallani szinte esélytelen. Volt olyan alkalom, amikor annyira megviseltek az elhangzottak, hogy kifelé menet tiszta erőből lefejeltem a bejárati kaput és a recepciót elválasztó hatalmas üvegajtót. Amitől aztán háromszor is elnézést kértem. Nos, általában ilyen idegállapotban távozom annak ellenére, hogy a Medend falai között a legnagyobb biztonságban vagyok, hiszen a kiváló asszisztenseken kívül ott lelek rá az én drága specialistámra, akinek többszörösen tartozom hálával az életemért. Mégis lefejelem az üvegajtót. Mégis ott zokogok összetörtve a Varsányi Irén utca kellős közepén, miközben biciklisek cikáznak el mellettem.

Nem fogok visszatérni részletesen az elmúlt években átéltekhez, hiszen már mindannyian olvashattátok korábbi írásaimban, mikor került sor a nagyobb beavatkozásokra, és az endometriózis az adenomysosissal társulva milyen mértékben támadott és milyen mértékben okozott pusztítást. A mai napig képtelen vagyok egyedül elmenni a Medendbe. Ha van valami, amitől úgy rettegek, mint más a pókoktól vagy darazsaktól, nekem ez a hely és az itt átéltek okoznak ilyenfajta traumát. Minden alkalommal elkísérnek a szüleim, és amióta az életem része, Zoltán is ragaszkodik ahhoz, hogy a Medend kapuja előtt várjon rám, ha kell, akkor hosszú órákig. Nem tudjátok elképzelni, micsoda tömeg gyűlik össze odabent rendszeresen. Hogy hány nőt láttam zokogva elhagyni a vizsgálót, vagy éppen mosolyogva egy kedves ultrahangképpel a kezében. Nagyon változó. De látom a hölgyek arcán ugyanazt a feszült várakozást és kíváncsiságot, amit magamon is tapasztalok. Mégis olyan érzés, mintha egyfolytában jéghideg lenne, az elmémre és a testemre pedig egyszerre tekeredne egy elviselhetetlenül nehéz béklyó, amely a földig húz. Reszket a szívem és a lelkem egyszerre. Pontosan tudom azt, hogy mindössze néhány percem lesz az orvosom jelenlétében, nincs többre ideje, hiszen millióan várják a szakértelmét és szomjazzák a tudását. Néha úgy érzem, hogy olyanok vagyunk, mint egy eleve vert sereg, akik mégis belekapaszkodnak a remény utolsó szikráiba és nem hajlandóak elfogadni a sorsukat. Azt hiszem, ennek így kell lennie, ez így is van jól. Arra bíztatok mindenkit, hogy ne törődjön bele a sorsába, ne fogadja el osztályrészéül a fájdalmat, ez soha nem lehet természetes velejárója az életnek. Soha! Amíg van, aki küzd értünk, amíg van, aki éjt nappallá téve kutatja az endometriózisra a válaszokat, addig nincs az a luxus, hogy beletörődjünk, hogy így kell leélnünk az életünket.

Sajnos nincsenek jó híreim. A tegnapi napról azt állítottam, hogy vízválasztó lesz, és ez be is igazolódott. Január óta tudom, hogy egy négy centiméteres ciszta fészkelődik a bal petefészkemben, ez pedig a méhemben szétterjedt adenomyosissal karöltve folyamatos fájdalmakat okoz. Ismét napi szinten szenvedek, lassan kezdik átvenni a "jobb napok" felett az uralmat a "rossz napok". Ilyen az endometriózis. Gőgös, konok, visszautasíthatatlan, és ennek jegyében basáskodik. Az egyetlen, amivel harcolni tudok ellene, az az akaraterőm. Azokon a napokon tudok neki parancsolni, amikor elmegyek a testvéremmel edzeni. Akkor is, ha a petefészkembe nyilaló elviselhetetlen fájdalom kelt legszebb álmomból. Újfent úgy szedem a fájdalomcsillapítókat, mint a cukrot. A tegnapi napon, mielőtt elindultunk volna a kontrollra, azt mondtam anyának, hogy pont olyan érzés, mintha egy kés állna ki a hasamból, amit úgy forgattak bele, hogy még éppen túléljem a fájdalmat, és talán sokkal rosszabb lenne, hogyha "kirántanák azt a kést", mert abba viszont biztos belehalnék. Nem túl szép és költői gondolat, ugye? Inkább rémisztő. Ilyen hangulatban indultam el a Medendbe. Azt gondolom, hogy sok sorstársam érezhet hasonló pánikot, ezért sem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy legalább egy olyan ember legyen az életünkben, aki mindenről tud, és olyan háttérországot biztosít, amelyre a legrosszabb hír esetén is bátran támaszkodhatunk. Ez nem az a betegség, amelyet az ember képes teljesen egymaga leküzdeni. Ez a csata hosszú évekig tart, uralja a fiatal kort, a középkort, sőt, sajnos a menopausa után is felbukkanhat. Nem válogat, nem szívódik fel. Akkor sem, ha a fejedhez vágják, hogy "De hát nem is tűnsz betegnek!". Nem csak akkor beteg valaki, amikor levegőért kapkod és a hasát szorongatja fájdalmában. Én már olyan sok éve vagyok az endometriózis okozta fájdalmaim rabja, hogy már csak azt veszem észre, ha éppen jól vagyok. Az már fel sem tűnik, ha fáj, mert annyira hozzászoktam. Nálam az az alap.

20220404_180128.jpg

Szomorú, hogy a 2021 márciusában elvégzett igen komoly beavatkozás után most, szinte pontosan egy évvel a műtétet követően ismét III. stádiumú endometriózisom van. A stádiumok felosztásáról korábbi bejegyzésemben többet is olvashattok. A lényeg, hogy hajszálvékony jégen táncolok a III. és a IV. stádium között, és fogalmazzunk úgy, hogy V. stádium nem létezik. Ez azt jelenti, hogy legyek is akármilyen szívós az edzés vagy a követendő diéta kapcsán (vöröshús és cukormentes táplálkozás), az állapotom a közeljövőben romlásnak fog indulni. Ebből következik, hogy késő őszre elkerülhetetlenül beköszönt a IV. stádium, amely egy újabb műtétet vonz magával. Ez sajnos nem egy olyan betegség, amit gyógyszerszedéssel kordában lehet tartani. Az endometriózis megy a maga útján, mint egy konok vándor, ide-oda felveri a sátrát, és csak a hasi tükrözés tudja majd nyakon csípni. Jelenleg az a helyzet, hogy az orvosom elzárkózik egy azonnali beavatkozástól, mert feleslegesnek tartja az én állapotomban a fél évente történő beavatkozást, hiszen nagy eséllyel alakul ki nálam szinte azonnal, néhány hónap gyógyulási szakaszt követően újra az endometriózis. Akármennyire is egyetértek vele, hogy nem fekszem rutinszerűen a kés alá, mégis félek az elkövetkező időszaktól, az állapotromlástól, a folyamatos fájdalmaktól. Azért félek, mert pontosan tudom, hogy mi vár rám. Többször is átéltem. A lelki szemeim előtt látom, hogy ez mennyi lemondást és kimaradást jelent. Ezért is határoztam el, hogy olyan mértékben fogok harcolni, mint még soha azelőtt. Nekem is van veszítenivalóm. Ezt a nyarat úgy fogom végigtolni, mint egy igazi hős. Azt szeretném bebizonyítani elsősorban magamnak, másodsorban pedig a világnak, hogy akkor is lehet számítani rám, ha már fél lábbal a műtőasztalon vagyok. Nem hagyom magam elpusztítani. Számít rám a családom, a barátaim, a Csillag Musical Társulat és még sokan mások. Majd akkor fújok visszavonulót, ha már nem visznek maguktól a lábaim. Mert félek, hogy eljön ez az időszak is. Amikor majd beköszönt az ősz. Az orvosommal abban maradtunk, hogy "kitartok". Semmi mást nem tud tanácsolni ezen kívül, hiszen az egyetlen megoldás maga, a műtét, amit addig nem végez el, amíg nem bólintok rá a babaprojektre. Akkor viszont elsőbbségi műtétként fog szerepelni a listán. Viszont nem olyan egyszerű ez a helyzet, hiszen sok víz lefolyik még a Dunán addig, három havonta fogjuk nyomon követni a ciszta alakulását és ha őszig nem szívódik fel (rosszabb esetben kipukkad), akkor elkerülhetetlen a műtét, illetve az orvosom szerint amiatt is joggal aggódom, hogy a baba nem tud megfoganni, amíg a méhem eleve telítve van adenomyosissal (endometriosis interna, tehát a méhen belül mélyen beágyazódott endometriózis). Tehát nagy eséllyel ez a műtét elkerülhetetlen, bármit is szeretnék majd ősszel. Addig pedig "tartsak ki". Ahogy édesanyám fogalmaz ez egy "róka fogta csuka - csuka fogta róka" helyzet. Ahogy mostani kedvenc írom, Riley Sager fogalmaz, ez "egy saját farkába harapott kígyó helyzet, vagyis ez egy jó nagy uroborosz".

Itt tartunk most. Itt toporgok, egy újabb műtét kapujában. Kemény munkával teli nyár vár rám, amelyet jól megfűszerez majd az endometriózis. Szükségem lesz a támogatásra, és nem csak arra gondolok, hogy a családom és Zoli majd leveszik a vállamról a terheket. Minden apró segítség óriási segítség egy ilyen súlyos állapotban lévő endometriózisos betegnek. Egy jó szó, egy dicséret, bármi olyan finom kedvesség, amely elfeledteti velem a diagnózisomat. Ezért is köszönöm hálásan a rengeteg pozitív, együttérző üzenetet, amit kapok tőletek, nap mint nap! Ez ad erőt a folytatáshoz, minden téren. Ezért is határoztam úgy, hogy amíg csak tudok, a munka mellett újra élni és szórakozni fogok. Csak olyan dolgokat vállalok, amik boldoggá tesznek. Színházba járok, főzőtanfolyamra járok, edzésre járok, igykeszem sok időt tölteni a szeretteimmel, mert nem akarok egyetlen percet sem elpazarolni és megbánni. Nem veszem fel többé a kapcsolatot olyan emberekkel, akik bántottak, akik nem akartak jót, akik önös érdekektől vezérelve keresnek meg. Egyszerűen nincs időm rájuk és olyan dolgokra, amelyek csak visszahúznak. Épp elég nekem elviselni az endometriózis láncait, épp elég mély sebeket ejtettek és ejtenek rajtam a mai napig.

Pontosan egy éve, ezen a napon Zoltánommal világot hódítottunk:

zolival.png

Ma pedig azt mondom, hogy "NEM ADOM FEL!" Azért fogok küzdeni, hogy ilyen boldog lehessek, mint a fenti a képen, amikor azt hittem, végre teljesen egészséges vagyok és örökre eltűnt az endometriózis...

Fogadjátok meg a tanácsomat és éljetek ti is! ÉLJETEK! Annyit, amennyit csak tudtok, olyan színvonalon, amilyet csak teremteni tudtok! Éljenek azok is, akik egészségesek és azok is, akik ilyen komoly terhehet cipelnek a vállukon! Nem jó teher! Fájdalmas és kínzó! De ha megosztjuk és együtt cipeljük másokkal, sokkal egyszerűbb. Nem tabu téma többé a betegség! Nem néma hallgatás! A hallgatás beleegyezés és elfogadás. Egy betegséget és az azzal járó fájdalmat pedig SENKI ne legyen hajlandó elfogadni és normálisnak titulálni!

Örülök, hogy elolvastátok!

Az április az #adenomyosis, másnéven az endometriózis interna világhónapja. Ez a kettő sokszor kéz a kézben jár, mint az én esetemben is. Az adenomiózis jelképe egy ugyanolyan masni, mint az endometriózisé, csak nem napraforgósárga, hanem lila. Ha egy ilyen kitűzőt láttok valakin, álljatok meg egy pillanatra, és jussak eszetekbe! Adjatok hálát a fentieknek, vagy akinek szoktatok, hogy egészségesek vagytok!

adeno.jpg  

 

 

A fájdalom alakot ölt: Endometriózis

endometriozis.jpg

Lássuk közelebbről, hogy miről is beszélünk! Hogy néz ki a sokat emlegetett betegség, amikor alakot ölt? Hol helyezkedik el, milyen területeket érint?

Kezdjük az alapoknál. Az endometriózis elnevezés a latin "endometrium" szóból származik, melynek jelentése: méhnyálkahártya. Az endometriózis egy olyan "jóindulatú" kórkép, amely során a méhnyálkahártyához hasonló szövet (endometrium) jelenléte a méh üregén kívül, leggyakrabban a kismedencében található meg. Legtöbbször a kismedencei szervekre, a méhre, illetve a hashártyára tapadva.

Kialakulása máig ismeretlen, az indukciós elmélet szerint az embrionális sejtek külső tényezők hatására méhnyálkahártya sejtté alakulása okozza. Az immunológiai elmélet szerint kialakulásához a hashártyagyulladás vezet. Genetikai oka a mai napig nem ismert. Az endometriumok a vér- és nyirokrendszeren keresztül vándorolhatnak a szervezetben, így eljuthatnak a hüvely és a vastagbél közötti szövetes térbe, a húgyhólyagba és húgyvezetékbe, a vastagbélbe, megtapadhatnak a rekeszizmokon, sőt akár a májba, a tüdőbe és a központi idegrendszerbe is elvándorolhatnak. Szó szerint mindenhová utazhatnak a testünkön belül. A kérdés csupán az, hogy a "vándorlást követően" jó vagy rosszindulatú kórképet alkotnak. Tehát érdemes-e foglalkozni az endometriózissal akkor is, amikor nem csupán a méhet és a kismedencét támadja? A válasz egyértelmű, nagybetűs IGEN! 

Az endometriózis az "utazásai miatt" IS egy megfoghatatlan betegség. Sokszor nem marad egyhelyben. Nem csupán a szervek felületén tapad meg és érzi jól magát, de apró, gyakran szabad szemmel nem is látható mérete miatt képes bejutni a szerveken belülre, összetapadásokat, összenövéseket és csomókat is generál. Ilyenkor beszélünk arról, hogy a betegség súlyos formát ölt. Kiterjedése az egészen apró, gombostűfejnyi méreten át, nagyméretű endometriózisos felrakódásig és összenövésekig változik. Amikor az endometriózis a petefészekben jelenik meg és endometriotikus cisztát hoz létre, akkor beszélünk "csokoládé- avagy csokicisztáról", ugyanis a benne megjelenő folyadék eleinte piros színe később barna lesz és leginkább olvadt csokoládéra emlékeztet. Ez egy kifejezetten veszélyes formája az endometriózisnak, szerencsére azonban ezt a fajta cisztát nőgyógyászati ultrahanggal könnyen ki lehet mutatni, sokkal egyszerűbben, mint a szétterjedt endometriózist. A csokoládécisztára is igaz, hogy nem minden esetben okoz tüneteket és jár fájdalommal, éppen emiatt viszont veszélyesebb. A csokoládéciszta eltávolítása során sajnos a petében található tüszők száma csökken, így csökken az esély a teherbeesésre is, kifejezetten azoknál a nőknél, akik életkoruk miatt is nehezen esnek teherbe, vagy kevés tüszőtartalékkel rendelkeznek. Amennyiben a csokoládéciszta fájdalommal jár, a tünetek szinte megegyeznek az endometriózisra jellemző összes, már említett tünettel.

Mélyen infiltráló endometriózisnak (másnéven adenomyosis-nak) nevezzük az endometriózis azon fajtáját, amely a hashártya alatt 5 mm-rel terjeszkedik el. Az adenomyosis-ra jellemző a méhizomzatban csoportosan vagy szétszórtan elhelyezkedő méhnyálkahártya szövet jelenléte. Ezt már többször jellemeztem a "mák-hasonlattal" korábbi írásaim alkalmával. Nem feltétlenül, de gyakorta társul az endometriózis és az adenomyosis. Tüneteikre szintén többször felhívtam már korábban a figyelmet (fájdalmas menstruáció, fájdalmas szexuális együttlét, fájdalmas vizelési inger és székletűrítés, görcsös puffadás, stb.). A meddőség vezető oka az endometriózis. Amennyiben nincs időben diagnosztizálva és specialista által kezelve, a "jóindulatú kórkép" máris nem annyira jóindulatú! Ezért fontos a tünetek észlelése esetén azonnal orvoshoz (lehetőleg endometriózis specialistához!) fordulni. Nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről sem, hogy az endometriózis kiterjedése nem függ össze a panaszok mértékével. Egészen "kis" endometriózis is okozhat nagy fájdalmakat, és előrehaladott állapotú endometriózis is lehet panaszmentes. Ettől a ténytől függetlenül fontos az, hogy rendszeresen járjunk vizsgálatra, amely során képet kapunk arról, hogy mi zajlik endometriózis téren testünkben. Mivel évente 10%-kal nő a kialakulás esélye, ez a rendszeresség még fontosabb. Nem csupán a kialakulás veszélye fenyegető, de a már meglévő endometriózis terjeszkedése, vándorlása is.

HOGY NÉZ KI AZ ENDOMETRIÓZIS?

endometriozise.jpg

Igazán feltáró és átfogó képet azonban csak hastükrözéssel kaphatunk, ilyenkor laparaszkópos eljárással tárják fel a teljes kórképet, amelyet szövettani vizsgálattal egészítenek ki. Ez manapság már egy rutin eljárásnak számít, így a kockázat esélye minimális. A laparoszkópos műtétet rendszerint mélyaltatásban végzik, speciális gázok segítségével tágítják a beleket, hogy a műszer által a műtőorvos pontos képet kaphasson, illetve "nagyobb mozgástere" legyen a beavatkozás során. Húgyhólyag érintettsége esetén húgyhólyag tükrözést, bélérintettség esetén béltükrözést is alkalmaznak a pontosabb diagnózis felállítása miatt. A nem műtétes diagnosztikai módszer során a tünetek felismerésétől a végső diagnózisig akár 8 év is eltelhet, amely nagyon súlyos állapotban lévő endometriózist jelent az esetek többségében.

LAPAROSZKÓPPAL VÉGZETT MŰTÉT

endometriozis_1.jpg

AZ ENDOMETRIÓZIS OSZTÁLYOZÁSA

Az endometriózist 4 osztályba (stádiumba, fázisba) soroljuk attól függően, hogy milyen mértékű és mélységű a betegség kiterjedése a hashártyára és a petefészekre, valamint a méhfüggelékeket érintő (petefészek, petevezető) összenövések típusa alapján. Az endometriotikus elváltozások színét három kategóriába sorolján ezeken túl: piros, fehér és fekete. Az alábbi ábrán közelebbről is megfigyelhetjük, hogy milyen kiterjedés milyen fokozatot jelöl. Az első műtétem során, amely 2014-ben feltárónak számított, jómagam a III. stádiumban szenvedtem. 2019-ben IV. stádiumú endometriózisom volt már, 2020-ban pedig, amikor kevesebb, mint egy év alatt kiújult, szintén IV. stádiumig jutott, rövid idő alatt. Mint már olvashattátok korábbi bejegyzéseimben, az összenövések és csomók nem csupán a kismedencémet és a méhemet érintették, de a legutóbbi alkalom során a belemre nőtt egy három centiméteres endometriózis csomó, amely kishíjján elzárta azt. Ezért hangsúlyozom folyamatosan, hogy mennyire fontos időben nyakon csípni ezt a gazt, mert egyáltalán nem mindegy, hogy hol ver éppen sátrat magának és merrefelé vándorol, amikor éppen útnak indul. Fontos, hogy az orvosunkkal kéz a kézben haladjunk, elég szorosan a nyomában, mint Sherlock és Watson.

ÁBRA AZ OSZTÁLYOZÁSRÓL

4-stages-of-endometriosis.jpg

1. osztály: Minimális megjelenés, kiterjedés (kevés és kisméretű csomók)
2. osztály: Enyhe endometriózis
3. osztály: Mérsékelt endometriózis
4. osztály: Súlyos endometriózis (több, egymástól távol eső szervet is érint(het) a betegség, az összenövések és a csomók száma és mérete jelentős)

Az endometriózis stádiuma nem feltétlenül függ össze az okozott tünetek mértékével. Már egy enyhe endometriózis is okozhat meddőséget, ezért is nagyon fontos az IDŐBEN TÖRTÉNŐ DIAGNÓZIS és RENDSZERES ORVOSI FELÜGYELET!

Új életmód = Új Én


8ca5343b1b870ac374d82ef2f1fdee3b.jpg

ÚTIKALAUZ AZ ÉLETMÓDVÁLTÁSHOZ 7 LÉPÉSBEN

"Alkoss egészséges szokásokat, ne korlátokat!"

Drága Olvasóim! Eljött végre annak az ideje, hogy aktualitásokkal, hasznos tippekkel és tanácsokkal jelentkezzek. Ebben a bejegyzésben részletesen felvilágosítást adok azokról az alternatív módszerekről, amelyekkel könnyebbé, fájdalommentesebbé és élhetőbbé tehetjük mindennapjainkat, akár van endometriózisunk, akár nincs. Fontos! Ezt a bejegyzést saját tapasztalatból írom, a javaslataimat az elmúlt tíz éves küzdelmemre alapozom. Mielőtt BÁRKI úgy döntene, hogy BÁRMELYIK lépést követni szeretné, nagyon szépen megkérem, hogy egyeztessen szakemberrel vagy kezelőorvossal! Szeretném, ha tudnátok, hogy még az endometriózis esetében sincs SOHA két egyforma eset. Mindenki más, ahogy más a fájdalomtűrő küszöbünk, mások a reakcióink egy-egy alternatív megoldásra vagy kezelési formára. Semmilyen szinten nem vagyok felhatalmazva arra, hogy az alábbi jótanácsok sikerét garantálni tudjam. NEKEM mind bevált. De ahányan vagyunk, mindannyian EGYEDIEK és KÜLÖNLEGESEK vagyunk, ennek fényében és tudatában szeretném most folytatni.

1. MIT JELENT SZÁMOMRA AZ ÉLETMÓDVÁLTÁS? Az életmódváltás véleményem szerint egy nagyon tudatosan és precízen felépített, több lépésből álló stratégia, amely azt a célt szolgálja, hogy megoldjunk valamilyen problémát, amely jellemző a mindennapjainkra, illetve hosszú távon egy hasznos, egészséges életvitel, amely által "tehermentessé" (legyen szó fájdalomról, túlsúlyról, hangulatingadozásról, álmatlanságról, krónikus fáradtságról) tehetjük a saját életünket. Pozitív végeredményt úgy gondolom, hogy csakis abban az esetben érhetünk el, ha nem drasztikusan és átgondolatlanul, vagyis nem egyik napról a másikra szeretnénk elérni, hanem tudatosan tervezünk előre. A legfontosabb a tudatosság. Azt az egyet bizton állíthatom, hogy semmi jó nem származik abból, ha hirtelen mindent eldobunk, amivel eddig éltünk és a helyükbe rögtön vadonatúj dolgokat helyezünk. Kivéve talán a cigarettát, mert a dohányzás ellen viszont ez valóban a leghatékonyabb megoldás. Ám az életmódváltáshoz ennél sokkal több kell.

2. SZIGORÚ DIÉTA VAGY HELYES TÁPLÁLKOZÁS? Mindig is felállt a szőr a karomon a "diéta" szó hallatán. Az én agyam a diétát (legyen szó bármilyen diétáról) rögvest a testünk sanyargatásával, éheztetésével köti össze. Egy negatív képet fest bennem, ami miatt irtózom tőle. Nem mellesleg számtalan elborzasztó történet kering olyanokról, akik hosszú hetekig sanyargatták magukat különböző csodaszerekkel. Nevezzük a diétát inkább "helyes táplálkozásnak", úgy sokkal kellemesebben cseng. Talán az étkezés az egyik legfontosabb lépés a jó stratégia kialakításánál, hiszen több, mint 70%-ban járul hozzá önmagunk egészségéhez, súlyához, jókedvéhez. Csupán 30%-ot tesz mindenhez hozzá a testmozgás, amelyről a későbbiekben lesz még szó. Én is próbálkoztam nem egyszer drasztikus diétába kezdeni (például léböjt kúra), de nekem sosem vált be, pontosan amiatt, mert nem terveztem meg alaposan, illetve a felkészületlenséggel többet ártottam, mint használtam. Ha az ember hirtelen megvonja magától a táplálékot, óriásit zuhan a cukorszintje, amely akár ájuláshoz is vezethet. Szerintem az a legjobb, ha mindent kis lépésben kezdünk el. Ha már biztosak vagyunk a dolgunkban, társulhatnak hozzá nagyobb mértékben kiegészítések. Mint az köztudott, de én is megerősítem, nagyon fontos a napi folyadékbevitel, méghozzá víz formájában. Jómagam is azok közé tartozom, akik gyakran "elfelejtenek" inni, vagy úgy érzik, hogy egy egész napot is "kibírnak" éltető víz nélkül. Ez egy nagyon hamis és hosszútávon nagyon egészségtelen dolog. A "nem ivás" a későbbiekben a bőr korai vízvesztéséhez és kiszáradásához (RÁNCOOK!!!) vezet, illetve a vesekő kialakulásához is nagyon sok köze van. Névtelenül szeretném megemelíteni az egyik legjobb barátnőmet, aki velem egyidős és olyannyira elfelejtett inni bokros teendői miatt, hogy nemrég súlyos állapotban került kórházba vesekövekkel. Tehát IGYUNK! VIZET! A kávé, a tea, de még a frissen préselt gyümölcslevek sem helyettesítik a vizet! (Higgyétek el, nekem is évekbe került, mire tudatosan felfogtam...) Érdemes kijelölni egy kedvenc kulacsot valami édes kis motivációs üzenettel, hogy mérni tudjuk a napi folyadékbevitelt. Vagy ha nagyon feledékenyek vagyunk, beállíthatunk ébresztőórát is. De a legjobb megoldás, ha minden napra beiktatunk egy kis testmozgást, amely által elkerülhetetlen lesz a szomjúság és a víz iránti oltatatlan vágyunk.

3. HELYES TÁPLÁLKOZÁS (NEM CSAK ENDOMETRIÓZIS) ESETÉBEN

d463e161659fdb28b52161014213b13b_1.jpgEz egy kedves kis táblázat, amely körülbelül szemlélteti, hogy mik azok a dolgok, amelyek hosszútávú fogyasztása vagy elhagyása (a piros vonal alatti terület) segíthet. A saját tapasztalatom alapján azt mondom, hogy a súlyos endometriózis esetében sajnos ezek csupán "jóleső kapaszkodók", a fájdalmat megszüntetni nem lehet egy finom lazaccal. De erősen ajánlott nagy mértékben fogyasztani a fentieket, mert ártani viszont nem ártanak és telis tele vannak nélkülözhetetlen vitaminokkal. Sajnos nincs még teljes egyetértés azzal kapcsolatban, hogy okozhatja vagy fokozhatja-e az endometriózist a "tiltólistán" szereplő termékek egyike is, de az tény, hogy ezek elhagyása vagy minimálisra csökkentett fogyasztása az endometriózisban nem szenvedőknek is egy sokkal kiegyensúlyozottabb életet biztosít. Az én orvosom mindig óvaint a vöröshúsok és a cukor fogyasztásától. Véleménye szerint a tejtermékek fogyaszthatóak, de mint látjátok, a fenti táblázatban tiltólistán szerepelnek. Más orvosnak más a véleménye. Tehát nincs meggyőző érv például a tejtermékfogyasztással kapcsolatban sem. Így azt javaslom, hogy mindenki tegyen saját belátása szerint. Ami biztos, hogy az egészséges emésztéshez és egészséges bélmozgáshoz sokkal többet tesz hozzá például a hal, a rostban gazdag zöldségek és gyümölcsök, mint a zsíros vöröshúsok vagy finomított szénhidrátok. A későbbiekben számos olyan tartalmat szeretnék megosztani a blogon, amelyekben bemutatok saját recepteket, konyhai alkotásokat, mivel nagyon szeretek főzni és tudatosan is odafigyelek nem csak a saját, de a párom és a családom egészséges táplálkozására is, ugyanis az ő egészségük is ugyanolyan fontos számomra, mint a sajátom!

4. RENDELJ MEGFIZETHETETLEN ÖSSZEGÉRT CSODA TEÁT! Ne rendelj! Legalábbis, addig semmiképpen sem, amíg meg nem bizonyosodtál róla, hogy az összetevők csakis téged szolgálnak, valamint olyan helyről származnak, amely maximálisan megbízható! Sajnos sokan próbálkoznak kirázni az utolsó forintokat is a szenvedők pénztárcájából. A csodakészítményeket hirdetők jórésze felült egy óriási hullámra és ész nélkül próbálja meglovagolni azt. Jómagam is áldozatául estem egy ilyen "jóakarónak", aki "Tea a Hölgyeknek" címszóval árult olyan keveréket, amelyből csupán két hozzávaló is(!) méregként hatott volna számomra hosszútávon, nem gyógyírként. Korábbi bejegyzésemben már említettem, de most ismét szóvá teszem, hogy legyen szó akár teáról, akár vitaminokról, időnként mindennel jobb, ha kicsit "leállunk" és szünetet tartunk. A nagy mértékű, folyamatos fogyasztás a vizet leszámítva kárt is tud okozni. Illetve ismét megragadom az alkalmat, hogy azt javasoljam, mielőtt elkezdünk napi szinten teázni és vitaminokat szedni, EGYEZTESSÜNK AZ ORVOSUNKKAL! Ha ő rábólint, akkor szabad. Majd az orvos megmondja, hogy miből mennyit és mennyi ideig érdemes szednünk, innunk, ennünk, használnunk. Ő jobban ismer minket, mint az "internetes hősök", akik a "megmentésünkre sietnek". Kiváltképpen irtózom azoktól az emberektől, akik az internet adta könnyebbségnek köszönhetően a semmiből elkezdenek bombázni "kiválóan bevált" készítményeikkel és kúrajavaslataikkal. Sajnos azok az emberek, akik évek óta szenvednek az endometriózis okozta fájdalmaktól és következményektől, sokszor (jómagam is!) még a legátlátszóbb meséknek is rögtön bedőlünk, hiszen folyamatos bennünk a remény arra, hogy tényleg megtalálja valaki a végleges megoldást. Én azt hiszem, hogy ez a megoldás mindenkinek más. Mivel ez a betegség megfoghatatlan. Valóban, létező dolog, hogy segít az alternatív gyógymód, de legalábbis megkönnyíti az életünket. Viszont előbb hiszek az orvosomnak, aki évek óta "menedzseli" az állapotomat, mint holmi jöttment internet huszárnak, aki hirtelen előrukkol valami elképesztő dologgal, amiről még senki nem hallott korábban, ráadásul még csak nem is szakember és fogalma sincs arról, hogy pontosan milyen állapotban voltunk, vagyunk jelenleg. Arra kérek mindenkit, hogy ezerszer gondolja át, mielőtt beadja a derekát a netes csábításnak! Tudom, hogy végtelenül egyszerűnek tűnik, hiszen csak "meg kell rendelni egy gombnyomással", de ha meg is rendeltek valamit, nézzetek utána, hogy mik az összetevők! Külön megköszönöm egyesével, ha így tesztek! Ezért az én javaslatom az, hogyha teázni szeretnétek, akkor lapozzátok át a gyógynövénytan könyvet (nem a Harry Potter-féle verziót) és készítsetek magatoknak olyan teát az orvosotok ajánlásával, amely közvetlenül SZÁMOTOKRA, A SAJÁT PROBLÉMÁTOKRA HATÁSOS!

5. VITAMINOK ÉS / VAGY TÁPLÁLÉKKIEGÉSZÍTŐK? Semmilyen szinten nem pártolom a táplálékkiegészítőket, mert annak ellenére, hogy azt reklámozzák, hogy természetes anyagokból vannak összebarkácsolva, legtöbbször inkább hosszan ható méreg mindegyik, mint gyógyszer. Itt most megemlítem azokat a táplálékkiegészítőket is, amelyek például az extrém fogyást hirdetik. "Dobj le 500 kilót egy hét alatt!" - Persze, miért is ne taszítanánk a testünket romlásba a zsírégető kapszulák segítségével? Ahelyett, hogy TUDATOSAN felépítenénk egy stratégiát, amely valóban hosszú távra szól? A stratégiánk jól megfogható, jól átgondolt, amelynek révén valóban az egész életünkre kihatással lehetünk. Az egy hét alatt ható csodaszer pedig nem áldás, hanem átok és nem hasznos, hanem rendkívül veszélyes és mérgező is lehet. Nem beszélve arról, hogy felborítja a hormonháztartást, felborít mindent az agyunkban és legtöbbször ilyenkor keletkezik a "jojó-effektus", tehát az ember jól megsanyargatja a testét, valóban megszabadul kínok kínján egy-két plusz kilótól, majd amikor így történt, a fájdalmas éheztetés után bekapcsol az agyban az "adj vissza mindent, amit erővel elvettél" funkció és a delikvens újfent habzsolni kezd, hogy megmentse önmagát. Na ez az, ami hátborzongató és veszélyes! Kíváncsi lennék, hogy hány orvos ajánlaná szeretettel ezeket a táplálékkiegészítőket. Egy sem! Ennyit ezekről.

VITAMINOK! VITAMINOK! VITAMINOK! Ha valamit tiszta szívből tudok ajánlani, akkor azok a vitaminok, természetesen ezek bevitelét és megválasztását is kezelőorvossal kéz a kézben egyeztetve. Például én nem feltétlenül minden nap szedem ugyanazokat a vitaminokat, ugyanolyan mennyiségben. Ezért is hangsúlyozom folyamatosan, hogy EGYÉNI MENETRENDET ÉS HAJSZÁLPONTOS RENDSZERT KELL FELÁLLÍTANUNK ezek esetében is. Vitaminok, amelyeket fogyasztok: C-Vitamin, D-Vitamin, Omega3 Vitamin (endometriózis esetében ez nagyon fontos), Oliva-D-Vitamin, valamint Magnézium, azokon a napokon, amikor edzem, akkor Pure Gold Protein kollagén kapszula és Pure Gold Protein kollagén por a vizemben feloldva. Sok hölgy, aki nőgyógyászati betegséggel, hormonproblémákkal küzd, tapasztalhatja (ez sincs kőbe vésve!), hogy a bőre érzékenyebbé válik, a körmei repedeznek, a haja pedig (akár csomókban) hull. Ezek már nagyon drasztikus esetei a problémának, így nyilván csak az orvost tudom ajánlani elsősorban, illetve, ami nekem bevált, amikor egy "szuper fodrász" akaratom ellenére derékig omló hajzuhatagomat vállig érőre nyírta (ott bizony eltörött a mécses!) ezerrel a Revalid haj- és körömnövesztő kapszulát szedtem kúra-szerűen, tehát három hónapig folyamatosan, majd szüneteltettem, majd három hónapig újra. Előre felhívom a figyelmet, hogy aki azt hiszi, hogy a hajvitaminoktól csak a haja fog nőni, az nagyot téved. Mindenfajta szőr extrém növekedésnek indul a testünkön, ugyanígy igaz ez a körmünkre is. Tehát fogalmazhatnék úgy is, hogy gyönyörű, de igazán szőrös Csubakkák leszünk hatásukra. Viszont a hosszú távú célért, ami az egészséges hajnövekedés (töredezés és hullás nélkül) megéri. Természetesen dekorkozmetikai termékekkel is tehetünk pluszban ennek érdekében, én így is teszek. Olyan változatos palettáról válogatok itthon hajápolás tekintetében, hogy egy kisebb drogéria is megirigyelne. De nekem mindig fontos volt a hajam, arra voltam világéletemben a legbüszkébb magamon. Mégiscsak olyan, mint egy korona, amely folyamatos "fényezésre" szorul.

Arcápolási rutinnal és termékekkel kapcsolatban engedjétek meg, hogy szűken nyilatkozzam. Jómagam rendszeresen járok kozmetikushoz (mivel szakemberre bízom a bőrömet), illetve elengedhetetlen a megfelelő faktorú fényvédőkrém és hidratáló krém (én a koreai TonyMoly és csiganyálas termékeket részesítem előnyben) használata is a mindennapok során. Ezeknek azonban kevés közük van az endometriózishoz. A hormonális problémák kezelésére szolgáló arc- és bőrápolási készítményekről orvossal vagy kozmetikussal tanácsolok konzultációt folytatni, hiszen a bőrünk a legérzékenyebb terület, így különösen fontos, hogy egyénre szabjuk a hozzávalókat, amelyek segítenek az ápolásában.

TERMÉSZETES C-VITAMIN FORRÁSOK A MINDENNAPOKBAN: Sárga színű kaliforniai paprika, guava, papaya, citrusok (citrom, lime, narancs, grapefruit), gyömbér, piros bogyós gyümölcsök (ezek erősen ajánlottak az endometriózisra), áfonya, kiwi, valamint számos zöld színű zöldség, többek között a brokkoli és a kelkáposzta. A zöldszínű zöldségek fogyasztásával is legyünk óvatosak, mivel természetes velejárójuk, hogy puffadáshoz vezetnek. Az endometriózisban szenvedők gyakori tünete a fájdalmas puffadás, éppen ezért csak kevés mennyiségben ajánlott az önmagukban is puffadást okozó zöldségek fogyasztása. Ezeket a zöldségeket az amúgy is számtalan esetben fájdalmas menstruációs ciklus során érdemes szerintem messziről elkerülni.

6. RENDSZERES TESTMOZGÁS!

f8d22a513a468b09d1c2811d4d1dab3c.jpg

958b89a9da3a18f142c15d66131bdae0.jpg

Ezek az ábrák szemléltetik azokat a jóga pozíciókat, amelyeket menstruációs görcsökre javasolnak. Érdemes az elnevezésüket a pozitúrához társítani fejben, így bármikor könnyedén saját megmentésünkre siethetünk anélkül, hogy egyesével kibogarásznánk, mi micsoda. Elég hozzá egy pár száz forintos jóga matrac (elhagyhatóak a méregdrága jóga szettek, bőven elég egy kényelmes pizsama is otthonra) és máris minden a rendelkezésünkre áll egy kellemes mozgásformához!

Számos olyan mozgásforma létezik, amely segítségünkre van, amikor fájdalmakat élünk át. Én azt javasolom, hogy a menstruációs ciklus során végzett testmozgást érzékenyen és óvatosan végezzük, valamint igyekezzünk kerülni az extrémnek számító erőkifejtést. Ez ugyebár ismét csak egyéntől függ. Fanni barátnőm szokta emlegetni, hogy a "testünk egy templom". Milyen gyönyörű és igaz mondás. Akkor hát bánjunk is úgy magunkkal, ahogy megérdemeljük. Ha a testünk egy templom, vagyis a legszentebb hely, akkor tiszteljük meg sok egészséges táplálékkal, rengeteg vízzel, hasznos vitaminokkal és azzal, hogy nem hagyjuk, hogy mozgás nélkül berozsdásodjanak szent végtagjaink. Annak ellenére, hogy egész gyermekkoromat, tinédzser éveimet és fiatal húszas éveimet mind jellemezte a rendszeres testmozgás (táncoltam), a felnőttkoromra ez sokkal kevésbé vált jellemzővé. Miután elkezdtem önállóan háztartást vezetni, dolgozni, intézni a fontos ügyeket, mondhatni "elszivárgott" a kedvem a rendszeresen végzett mozgás iránt. Villámcsapásra tűnt el belőlem minden motiváció. Átvette a hatalmat a kényelem és az a fajta lemondás a nap végén, hogy "á, úgysem fért volna bele a napomba egy edzés!". És ez bizony gond. Nem is kicsi. Mert ekkor történt az, hogy teljesen lemondtam magamról, és önsajnálatba taszítottam saját magam a nap végén, az ágy tetején, jégrémet, chipset és nasikat zabálva(!). Az egy dolog, hogy szaladtak fel a plusz kilók, de még legyintettem is rájuk. Ezt a fajta igénytelenséget magammal szemben pedig nem engedhetem meg. Pláne, ha "a testem egy templom." Milyen templom az, amelyik fiatal felnőtt nő módjára, akinek mindene megvan ahhoz, hogy megmozduljon, úgy elengedi magát, hogy évekig nem végez más testmozgást, mint boltba jár és a sorok között grasszál a bevásárlókocsival? Hát egy igencsak lepusztult és elhanyagolt templom! Na de elég is az önmarcangolásból, hiszen örömmel jelenthetem, hogy igenis van és eljön az a bizonyos PONT, amikor pontOT teszel a hanyagság végére, majd PONTokba szeded, mire van szükséged és pontOSAN úgy cselekszel, ahogy cselekedned kell, hogy megállítsd a lavinát és pont! Ez a pillanat, ez a felismerés mindenkinek mást jelent és máskor érkezik. Nekem egy egyébként is krónikus betegségben szenvedő nőt jelentett a tükörben, aki fél óráig ugrált, hogy beleférjen a régi farmernadrágjába, illetve egy új szerelmet jelentett, amely önmagában is éppen elég motiváló volt ahhoz, hogy az ember a legjobb formáját kívánja nyújtani.

Tartottam attól, hogy sok év kihagyás után majd "kinéznek" maguk közül azok az emberek, akik rendszeresen a gym-ben lógnak. Hogy majd összesúgnak a hátam mögött, vagy kinevetnek, amiért teljes mértékben amatőr szemekkel vizsgálok egy gépet. Elárulom, hogy NEM ÍGY TÖRTÉNT! Aki a kiközösítéstől tart, egy olyan dologtól tart, amely a rendszeres edzést végzők társaságára a legkevesebb mértékben sem jellemző. Rájöttem, hogy egy összetartó és igen erős (nem csupán fizikai értelemben véve) társaságba kerültem. Színes palettáját fedeztem fel azoknak az embereknek, akik az edzés mellett tették le a voksukat. Fiatalok és idősebbek, édesanyák, akik gyermekáldás után kívánják visszakapni leánykori alkatukat, sőt a legnagyobb kalapot azok előtt emeltem meg, akik mozgásukban korlátozottként erőt és energiát nem kímélve végzik az edzést! Ez az igazi kincs. Nem kevés idő volt, mire összekaptam a bátorságomat és megjelentem egy budapesti edzőteremben, viszont a lehető legjobb döntés volt, amit az elmúlt időben hoztam az életemre tekintve.

Nekem óriási erőt adott az is, hogy nem egyedül kellett szembenéznem a kihívással, ugyanis az edzésekre minden alkalommal elkísér a keresztlányom, Lilla. Húsz éves és ő ad erőt nekem, hogy szembenézzek az elmúlt év lustaságával és a jövőbeli álomképemmel, amelyet mindenáron el szeretnék érni. Nem is tudom, hogy mire mennék Lilla támogatása és segítsége nélkül. Ő az, aki alkalomról alkalomra összeállítja nekem az edzésprogramot, aki vigyáz a helyes tartásomra és ha kell, obszcén szavakkal motivál a siker érdekében. Egyszóval ő az én hősöm (nem csak) az edzőteremben. Erősen javasolom tehát mindenkinek, aki edzőterembe látogat, hogy legyen bátor és kitartó, mert ezek elengedhetetlen elemei a jó kezdésnek, illetve a kitartásra mindvégig figyelnünk kell. Én annyira felszabadultam az edzésektől, hogy szó szerint már az első alkalom után azt éreztem, hogy meg tudnám váltani a világot. Friss lett a szellemem és a testem is. Persze vigyázni kell arra, hogy ne rugaszkodjunk el túl messze a talajtól, ehhez nagy segítséget jelenthet valaki, aki elkísér és felügyel. Ha nincs ilyen személy a környezetünkben, akkor érdemes személyi edző segítségét kérni, vagy csoportos órákra járni. Én szeretek egyénileg és csoportosan is küzdeni, pont, ahogy az életben is. Szeretem, ha egyénileg vagyok kihívás elé állítva, hiszen ilyenkor csak az én teljesítményem és annak javulása számít, és azt is szeretem, amikor csapatban küzdünk és egymásból merítünk erőt, mert olyankor bizony sosem "fogyunk el". 

Az endometriósira az egyik leghatékonyabb edzésforma a cardio. A pulzusszám növelő edzéseket javasolta nekem Bokor Doktor Úr, vagyis a futást, a biciklizést illetve azokat a csoportos edzéseket, ahol ezt elérhetjük. Óriási mázlim van, hogy olyan edzőterembe van bérletem, ahol egyéni és csoportos órákon is részt vehetek, például spinningelhetek vagy jógázhatok csapatban is. Így felváltva tudom végezni azt, amihez éppen kedvem van és ami éppen jólesik. Ez nagyon fontos a testmozgásnál. A változatosság gyönyörködtet, illetve essen is jól! Ha "a testem egy templom", akkor minden legyen összhangban, ami benne zajlik. Ez igaz a mozgásra is. Nem szabad túlzásba vinni, mert az is kárt tud okozni. Bőven elég napi egy óra mozgás (de akár egy harminc perces rövidített változat is, ha nincs elég időnk), de ennyit igazán áldozhatunk magunkra! Az áruházban való sétálgatás, vagy az otthoni porszívózás nem számít testmozgásnak! Az sem, ha a konyhában rotyogtatjuk a pörköltöt.

Erősen ajánlott formái a testmozgásnak azok a tornák, amelyeket kifejezetten valamilyen fájdalom vagy probléma gyógyítására, kezelésére alkottak meg. Ilyen a női jóga és a pilates. Szeretném hozzátenni, hogy nem csak akkor lehet testmozgást végezni, ha van egy edzőterem a közelünkben, hanem otthon, a négy fal között is, ha valakinek nincs elég motivációja vagy kedve a kimozduláshoz. Fontos intelem azonban, hogy bármilyen mozgásformát is végzünk, alaposan edukálódjunk róla előre, ha lehet, akkor megbízható forrásokból. Nem működik, hogyha random berakunk egy videót a youtube-on és belecsapunk, mint a forró lecsóba. Ez a vállalkozásunk is akkor lesz hosszú távon eredményes, ha tudatosan megtervezzük hozzá a stratégiánkat. Egy edzés elengedhetetlen elemei a bemelegítés, illetve dolgunk végeztével a lazítás és "az egy perces néma csend", amellyel hálát adunk magunknak, hogy győzedelmeskedtünk a saját fáradtságunkon és véghezvittünk valamit, amelynek értelme és eredménye volt. Az edzés, a torna mind adrenalint és endorfint termelnek, amelynél erősebb vitaminokat nem is kaphatna a szervezetünk. Nem kellenek hozzá műanyag csodaszerek és csili-vili táplálékkiegészítők, hogy ragyogjunk az erőtől és a boldogságtól. Elég hozzá naponta beiktatni egy kis "én időt", amely során hangsúlyt fektetünk a mozgásra. Arról nem beszélve, hogy az eredmény mindig látszik és ez tartást és magabiztosságot ad.

7. HASZNOS TIPPEK A BOLDOG HÉTKÖZNAPOKHOZ

0159445e0f589aa8f60e860f9b121bc7.jpg

"Be proud of your body"

azaz

"Légy büszke a testedre!"

Végül, de nem utolsó sorban pedig az életmódváltás egyik legfontosabb eleme, amellyel nem árt, ha az egész stratégiánkat megfűszerezzük: SZERESSÜK ÖNMAGUNKAT! Akkor is szeressük önmagunkat, ha krónikus betegséggel élünk, ha nincs párkapcsolatunk, ha elhagy a társunk, ha nem sikerül úgy teljesítenünk az élet adott területein, ahogy szeretnénk. Ne éljünk elérhetetlen elvárásokkal, önsanyargató szabályokkal és motiváció nélkül. Nem azért adatott meg egy kis földi élet, hogy folyamatosan keserű, szoros béklyókba zárjuk magunkat, hanem azért, hogy megismerjük, mekkora teremtő erővel bírunk mind mentálisan, mind fizikai úton, és ezt a teremtő erőt minél jobban kiaknázzuk. Pláne azok az emberek, akik kaptak egy gyógyíthatatlan betegséget is a sorstól. Nekik kifejezetten nehéz a pillanatnyi egészség és a romba döntő betegség tengerén vitorlázni, de a lényeg, hogy szó sem lehet feladásról! Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy egynél többször feladjunk valamit az életben. Amibe belekezdünk, azt csináljuk végig. Természetesen csakis akkor, ha jó és jövedelmező minden szempontból. Ez azért egy fontos kiegészítés. Az életmódváltáshoz bizony rengeteg elhivatottságra és megtörhetetlen szándékra van szükség, ezért a legjobb akkor elkezdeni, amikor kiűrítünk minden összegyűlt szemetet és rossz szokást az elménkből, a testünket pedig felkészítjük a változásra. Kellő akarat nélkül nehéz változást kiküszöbölni. Meg kell ragadnunk azt a pillanatot, amikor úgy érezzük: felkészültünk. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez mennyire egyénhez kötött. Éppen ezért az tanácsolom, hogy merítsünk erőt mások történetéből, de ne mások írják a MI személyes történetünket. Ahhoz bőven elegek vagyunk mi is. Ragadjunk tollat és egy új, teljesen fehér papírt, tervezzük meg lépésenként a stratégiánkat, alkossunk egy olyan jövőképet, amelyben boldogok és kiegyensúlyozottak vagyunk, amelyben nem a béklyók, hanem a felhőtlenség és a szabadság uralkodnak. Kérjünk segítséget! Én magam rájöttem arra, hogy ez milyen fontos az életben. Ha szerető család és barátok vesznek körbe, akkor igenis merjünk tőlük segítséget kérni, amikor úgy érezzük, ránk szakad a világ. Nem létezik olyan, hogy nincs a környezetünkben legalább egy valaki, aki ne tudna segítő szándékkal közeledni felénk. Fontos, hogy beszéljünk a problémánkról, a fájdalmainkról. Ne tartsuk magunkban a szenvedést és ne akarjunk vele egyfolytában egyedül farkasszemet nézni. Bízzunk meg másokban, osszuk meg a történetünket minél több emberrel. Ki tudja, kinek személyében lelhetünk majd lelkitársa? A bizalommal persze óvatosan bánjunk, hiszen nem mindenki jószándékú. Meg kell válogatnunk azokat az embereket, akik körülvesznek. A hosszútávon ártó és mérgező kapcsolatokat próbáljuk vagy eltávolítani az életünkből, vagy parkolópályára helyezni, ha az eltávolítás nem opció. Ne akarjunk görcsösen megfelelni másoknak, hiszen "a testünk egy templom", amelyet nem akarunk görcsökkel súlytani. Csináljunk olyan dolgokat, amelyek pozitív értelemben "kiszippantanak" a megszokott kis életünkből, a szürkeségből. Jómagam az edzést választottam erre a célra, illetve imádok a barátaimmal időt tölteni, legyen szó egy jó beszélgetésről, színházi programról, wellness hétvégéről, vagy akár egy közös "pizzázós társasjátékozásról". Mindenki tudja azt, hogy önmaga számára mi az, ami a legnagyobb mosolyt csalja az arcára. Én imádom a jó humort, imádok nevetni. Szeretem, ha megnevettetnek és szeretek megnevettetni másokat (sokszor önkéntelenül is). A humor és a nevetés a legjobb gyógyír a léleknek. Éppen ezért hívd fel a figyelmét a kollégáidnak arra (abban az esetben, ha nem jó társaság vesz körül), hogy egy ütős vicc sokkal egészségesebb mindenki számára, mint a beszólások és kéretlen kritikák, kommentek.

Ne hagyd senkinek, hogy a testedet vicc tárgyává tegye! A vicc és a humor tárgya ne te legyél! Ha megváltoztatni nem is, de nagy ívben elkerülni igenis lehet azokat az embereket, akik ártó szándékukkal rombolni akarnak. Minden egyes beszólás és negatív kritika mélyen gyökeret ver bennünk és mást sem csinál, mint rossz értelemben, nehezen emészt minket. Sokkal többet érsz annál, minthogy megengedd valakinek, hogy megrágjon és kiköpjön. Akár betegséggel küzdesz, akár nem. Hát nem csodálatos már önmagában is az a tény, hogy itt vagyunk a Föld nevű bolygón és lélegzünk, létezünk minden nap? De igen, az! Csodálatos! Ebből következik, hogy az ember is csodálatos, vagyis TE IS CSODÁLATOS VAGY! Ezt a csodát pedig ragyogással töltsd meg, ne olyan kritikákkal, amelyeket nem érdemelsz meg. Jómagam is (sajnos, mivel kénytelen voltam az egészségemre és a jó lelkiállapotomra tekintettel) szakítottam már meg a kapcsolatot életem során munkatársakkal, sőt "barátokkal" is, amikor úgy éreztem, hogy a kapcsolat mérgező formát ölt és nem előre visz, hanem elgáncsol. Javaslom, hogy időnként alaposan vegyétek szemügyre, hogy kikkel eveztek egy csónakban. Ez nem azt jelenti, hogy paranoiás módjára leselkedni kell, de érdemes időnként a mérlegre helyezni az "adok-kapok" viszonyokat, nem tárgyi értelemben, hanem lelki értelemben. Melyek azok a kapcsolataink, amelyek boldoggá és kiegyensúlyozottá tesznek, és melyek azok, amelyek folyamatosan a mélybe rántanak és számítóak.

Kényeztesd magad, mint egy királynőt! Ha már eleget tettél magadért, ha már bármelyik lépést is a fentiek közül sikerült tudatosan beépítened a hétköznapjaidba, máris büszkébb lehetsz magadra, mint azelőtt. Csodáld magad, szeresd magad nagyon, hiszen belőled csak egy van, pótolni pedig nem lehet! Járj úgy, hogy kihúzod magad és így láthatóvá válsz a tömegben! Igenis nagyon büszke lehetsz, mert minden nap felkelsz és megküzdesz azokkal a kihívásokkal és feladatokkal, amelyekkel bőven ellát az élet. Probléma- és konfliktusmegoldó vagy, a családod és a társaság központja vagy, egy biztos pont vagy, akire számíthatnak a kollégák a munkahelyen. Fantasztikus vagy, ha anya vagy, fantasztikus vagy akkor is, ha nem vagy anya! Nézz magadra a tükörben és mosolyogj! Ne fordíts hátat magadnak, nem éri meg! Dicsérd meg magad, ha úgy érzed, az ad erőt ahhoz, hogy útnak indulj. Kacsints rá a bolgogabb énedre, mert rajtad múlt az, amit elértél és mindig csak rajtad múlik. Keress motiváló erőt, mert megéri, ezt elhiheted! Nem csak akkor lehetünk boldogok, ha párkapcsolatban élünk és nem csak akkor lehetünk szexuálisan egyensúlyban. Nem egy kapcsolat határozza meg a jókedvünket és személyünket, hanem mi, saját magunk. Fedezd fel bátran és boldogan, hogy mi tesz boldoggá, mi izgat fel és mi az, amivel a felgyülemlett energiákat, vagy akár a stresszt levezetheted. Találd meg azt az utat, amit önzetlenül tudnál másoknak is ajánlani. Én most ezen az úton haladok. Önzetlenül nyújtok segítséget és elárulom, hogy még soha nem éreztem ennyire jónak és hasznosnak magam! Igen, nagyon büszke vagyok arra, hogy azt csinálom, ami egyszer majd az örökségem lesz. Írok. Nektek. Őszintén és szeretettel.

Kedves Olvasóim! A mai bejegyzés hosszabbra sikeredett, mint az előzőek, de remélem, hogy nem bánjátok. Ehhez talán két bögre kávéra is szükségetek volt. Sok információval árasztottalak el benneteket, és pontosan tudom, hogy idő kell majd ahhoz, hogy minden gondolat megtalálja a helyét. Ha úgy érzitek, olvassátok át többször a bejegyzést és mindenki szűrje le a számára pozitív tanácsokat, ötleteket. Javaslom, hogyha életmód váltáson gondolkodtok, vezessetek egy naplót, amelyben feljegyzitek, hogy honnan indultatok és hová jutottatok el. Felemelő érzés az eredményt összehasonlítani a kezdetekkel. Jómagam fényképek és videófelvételek alapján dokumentálok személyes naplómba ezzel kapcsolatban és bizton állíthatom, hogy nagy büszkeség tölt el, még akkor is, ha jelenleg még csak három hónapra visszamenőleg tudok különbséget megállapítani, ugyanis én a 2022-es év elején merészkedtem először az edzőterembe sok év kihagyás után.

Kívánok mindenkinek tartalmas, szép napot, és amennyiben belevágtok, sikeres és BOLDOG életmód váltást!

Ha szeretnétek velem megosztani tapasztalataitokat, eredményeiteket, vagy kérdésetek van, esetleg tanácsolnátok nekem is valami hasznosat, leveleiteket szeretettel várom az mstamarajozsa@gmail.com email címre, ahol mindenkinek válaszolok. Ezúton szeretném a "nyugodalmas jó éjszaka" jegyében megkérni azokat, akik este 9 óra után keresnek meg a Facebook-on, hogy ne tegyék, mert azt nem szeretem, és nem is fogok jó kedvvel válaszolni. Hálásan köszönöm a megértést!

HAJRÁ MINDENKINEK!

 

Küzdelmem egy gyógyíthatatlan betegséggel 4. rész


hope.png

KÜZDELMEM EGY GYÓGYÍTHATATLAN BETEGSÉGGEL 4. RÉSZ

A lezáró fejezet, amely elkalauzol a jelenlegi állapotomhoz.
Innentől kezdve együtt haladunk tovább. Ahogy egy vígjátékban elhangzott: "Most vagyunk a mostban!"

Mint említettem, az endometriózis nem válogat és nem is könyörületes. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, mennyire fontos a korai diagnózis felállítása ahhoz, hogy a problémát időben kezelni tudjuk. Nincs végleges megoldás, nincs még csodaszer, amely örökre térdre kényszerítené az endót. Minden érintettnek és érintett hozzátartozójának, illetve azoknak is, akik szeretik edukációs programok keretei között bővíteni tudásukat, szívből ajánlom, hogy vegyenek részt az Endometriózis Magyarország "Együtt Könnyebb" Női Egészségért Alapítvány rendezvényein, ugyanis az ország legnevesebb specialistái tartanak előadásokat, amelyek nem csupán nagyon hasznosak, de igazán érdekfeszítőek is. A budapesti világnapon, amely keretei között 2. helyezést értem el az "Endometriózis Nagykövete" pályázaton, Dr. Bokor Attila, a MedEnd Intézet vezető specialistája (egyben a "hősöm" és kezelőorvosom) úgy fogalmazott, hogy Magyarországon átlagosan(!) 4 évbe kerül az, hogy az endometriózist pontosan diagnosztizálják! A Doktor Úr "csapnivalónak" találta ezt az időintervallumot, amely még így is élen jár az európai átlaghoz képest. Németországban a nők 7-9 évet is várhatnak a pontos diagnózisra. Ezt az árat akár a meddőséggel is megfizethetik, mivel az endometriózis a meddőség vezető oka. Világszinten, nem csak itthon. Ezért is írom szinte remegő kezekkel ezt a blogot, mert azt szeretném, ha mindenki pontosan látná azt, hogy a fájdalmas menstruáció, a fájdalmas szexuális együttlét NEM ALAP, hanem BAJ! A világ legtermészetesebb folyamatai NEM JÁRHATNAK FÁJDALOMMAL! A menstruációs periódusnak maximum egy picit kellemetlen élménynek kellene lennie, a szexnek pedig égig emelőnek és élvezetesnek. Aki ezeket az ellenkezőképpen éli meg, gyanakodhat arra, hogy endometriózisa van. NEM BIZTOS, mivel mint említettem korábban, a tünetek sok minden mással is megegyeznek. De nem árt, ha óvatosak vagyunk és szakemberhez fordulunk, ha fájdalmaink vannak. Kitartónak és ambíciózusnak kell lennünk, még akkor is, ha orvoshoz járni nem felemelő élmény. Senkinek sem az. De sokkal jobb elővigyázatosnak és ébernek lennünk, mivel az endometriózis kialakulása évente 10%-kal növekszik, ez az ötödik évben már 50%. Személyes tapasztalatból mondom, hogy nekem egyetlen év alatt alakult ki ÚJRA és öltött sokkal súlyosabb formát, mivel nem csupán a kismedencén és a hashártya falán tapadhat meg, de ezek az aprócska kis "gombostű fejek" beágyazódhatnak bármely szervünkbe, ahol összenövéseket és csomókat is okozhatnak, ez történt velem is. Az előző részben részletesen beszámoltam róla, hogy a vastagbelemen akkora csomó nőtt, hogy majdnem teljesen elzárta azt. Nos, ilyen aljas dolog ez az endometriózis. Fontos, hogy folyamatosan kordában tartsuk és kezeljük!

Nagyon fontos az IDŐ, hiszen ez egy folyamatos versenyfutás. Nem csupán az endometriózissal kell tartanunk a lépést, de mivel Magyarországon egyelőre ez még mindig kuriózumnak számít, kevés az alapos, nagy szaktudású specialista, aki nem sebészeti úton vágással, hanem laparoszkóppal műt. Kevés a szabad hely hozzájuk, fontos időben bejelentkezni a rendelésekre, ha el akarjuk kerülni a több hónapig tartó (szenvedéssel fűszerezett) várakozást. A laparoszkópiás eljárás többek között azért is fantasztikus, mert "leegyszerűsíti" a gyógyulási folyamatot, illetve szinte láthatatlan aprócska pontok maradnak a kismedencei tájékon a felépülés után, ami azért egy megnyugtató tény, ha már az ember a műtőasztalra kényszerül (akár többször is, mint az én esetemben). Az Endometriózis Világnap alkalmából betekintést nyerhettünk abba is, hogy milyen áldozatos kutatás és munka folyik a robottechnológiával ötvözött orvostudomány terén. Hogy már elértük azt is, hogy az orvos precíz robotkarokkal is tudja végezni a dolgát. Elképesztő, hogy micsoda fejlődést lehet elérni, ha az adott eljárást és az azzal kapcsolatos tudományos munkát finanszírozzák. Bár ilyen fontos szerepet tölthetne be Magyarországon az endometriózissal kapcsolatos kutatás is. Ezért is fontos az, hogy nagy számban képviseljük magunkat a rendezvényeken, és minden olyan platformon, ahol lehetőségünk nyílik felszólalni az ügy érdekében. A budapesti rendezvényen meghökkenve láttam, hogy az "Együtt Könnyebb" Alapítvány áldozatos munkája mögött csupán maréknyi nő áll. Sokkal többen vagyunk, sokkal többet kell tennünk a "közös jóért". Magyarországon több, mint 200.000 nőt érint az endometriózis. Ennél sokkal erősebb összefogásra kell, hogy sor kerüljön. Ráadásul nagyon sokat lehet tanulni kiváló orvosoktól és szakemberektől ezeken a rendezvényeken, egy igazán jelképes összeg fejében. Hölgyeim! Érdemes legalább egyszer edukálódni ezzel kapcsolatban! Mondanom sem kell, hogy az előadások nem latinul folynak, hanem minden résztvevő számára érthetőek. A párom is érdekfeszítőnek találta, nem volt kedve a végén hazamenni, még órákig hallgatta volna az előadókat. Külön felhívták a figyelmet a korai felismerésre és arra, hogy a tabuk ledöntése kiemelkedően fontos. Amíg az ember nem őszinte a fájdalmát illetőleg, vagy a szőnyeg alá söpri azt, addig nagyon nehéz feladat a gyógyulás irányába lépni.

2021 márciusában a Waberer Magánkórházban sor került a legkomolyabb műtétre, amelyre eddigi életem során szükségem volt. Nagyon súlyos állapotban kerültem a műtőbe. A belemen a csomó már magas fokú gyulladásban volt és ez az egész testemre kihatott. (Láz)görcseim voltak, sokszor járt olyan órákig szűnni nem akaró fájdalmakkal az állapotom, hogy nem egyszer tudatomat vesztettem. Több időt töltöttem lázálmok között, mint a valóságban. A vége felé már semmi a világon nem csillapította a fájdalmamat. Állami kórházban is volt időpontom, de a Covidra hivatkozva egy évre későbbre halasztották. Nem hiszem, hogy most itt lennék, ha várok a "Covid végére", vagy arra az állapotra, hogy "életmentő legyen" a műtét. Mert akkor elvégezték volna, viszont akkor nem ilyen "finom" keretek között, hanem más módon, amire most nem is szeretnék sem kitérni, sem emlékezni.

A magánkórházban a legjobb ellátásban részesültem, fantasztikus csapat állt mellettem a nap minden percében. Nem kellett riasztani a speciális sebész-csapatot, Bokor Doktor Úr laparoszkóp segítségével szó szerint gyönyörű munkát végzett. "Shaving" eljárással "leborotválta" rólam a csomókat. Nem volt más dolgom, mint hat hétig szigorúan csak gyógyulni.

Mint említettem, 8 éve megszakítás nélkül fogamzásgátlót szedek. Ebből a szempontból a "szerencsésebbek" közé tartozom, ugyanis teljes mértékben megszüntették a vérzésemet, így megvédnek attól a fájdalomtól, amely ezeken a napokon lesöpörne a lábamról. Ugyanis azt tudnotok kell, hogy még mindig endometriózissal (és azóta mélybe ágyazódott endometriózissal, vagyis adenomyosissal) élek, mivel szét van terjedve a méhemben, a méhem falán, a hashártyámon, a rekeszizmaimon, és itt-ott a testemben még mindig vannak összenövések. Ezek olyan jellegűek, hogy semmilyen műszer nem tudná őket örökre eltávolítani, hiszen egészen aprócska kis "szemek" is vannak köztük. Egy korábbi bejegyzésemben a "mák-hasonlattal" próbáltam szemléltetni, hogy képzeljétek el. Mint egy marék mák, amit teljesen "random" szétszórunk a női szervek közelében. Azért veszélyes, mert az aprócska mákszemek valahogy megtalálják a maguk útját, hogy mélyen a szervekbe ágyazódjanak, ekkor beszélünk adenomyosis-ról, vagy másnéven mélyen infiltráló endometriózisról. Majdhogynem ezek kéz a kézben járnak egymással. Tehát a jelenlegi helyzet az, hogy endometriózissal és adenomyosissal élek, amelyek most "még csak" időnként, de olyankor nagyon megkeserítik a mindennapjaimat. Ezek mellett a bal petefészkemben egy 4 cm-es ciszta (nem csokiciszta - amely az endometriózisra jellemző és nagyon súlyos és komoly probléma, amelyet azonnal műteni kell!!!) foglal helyet. Ezekkel próbálok vitorlázni az élet tengerén, és úgy fogalmaznék, hogy "vannak napok, amikor megkímél az endometriózis" és bizony vannak napok, amikor görcsöt kapok, elképesztő gyorsasággal strandlabda méretűre puffad a hasam (ez oltári fájdalommal jár) és szenvedek. Nem olyan rég voltam másodvéleményt kérni az állapotomról és sajnos ez az a helyzet, amikor már az orvos is csak azt tudja mondani, hogy idővel ez rosszabb lesz. A fájdalom gyakorta eluralkodik majd, a görcsök és a puffadás majdnem mindennaposak lesznek. Kezelőorvosommal ilyenkor rendszeresebben találkozunk és tartjuk a kapcsolatot annak érdekében, hogy ezt megelőzzük. Mivel komplikált a helyzet és az embert nem szívesen fektetik minden évben "kés alá", bevetjük azokat a "fegyvereket" amelyekkel valamennyire hatással lehetünk a mindennapokra és elkerülhetjük azt, hogy a betegség szorosra fűzze a hurkot a nyakunk körül. A fogamzásgátlás használata, a helyes táplálkozás, a rendszeres testmozgás, az elhanyagolhatatlan vitaminok, illetve talán a legfontosabb, amely ezeket mind összefogja, az ÉLETMÓD VÁLTÁS. Ezekről a következő blogbejegyzésben sokkal részletesebben fogok tájékoztatást adni, mivel nagyon hasznos fegyverarzenál az endometriózis elleni küzdelemben.

Kezelőorvosom a harmadik műtét óta gyakran figyelmeztet, hogy ketyeg az a fajta biológiai órám, amely a természetes úton való teherbeesést és gyermekvállalást jelzi. Nem hiába. Minden egyes endometriózis műtét során, amely érinti a petefészkeket, petesejteket veszítünk, amelyek száma bizony nagyon fontos a gyermeknemzés során. Nem csupán a petefékszek vannak veszélyben, hanem az egész méhünk, hiszen számtalan esetben le kell róla "borotválni" a csomókat és összenövéseket. Minél többet "zaklatjuk" azt a területet, annál nagyobb az esélye, hogy némi maradandó kárt teszünk benne, amely erőteljesen kihat a jövőre. Mint többször is felhívtam rá a figyelmet, a meddőség vezető oka az endometriózis, pláne akkor, ha nem foglalkozunk vele IDŐBEN és nem foglalkozunk vele ELEGET. Elburjánzik, terjed, továbbterjed, akadályoz. Meggátol(HAT) abban, hogy természetes úton essünk teherbe és a kilenc hónap alatt a kisbabánk maximális biztonságban és kényelemben tudjon fejlődni. Ez nem törvényszerű és nincs kőbe vésve, de erősen ajánlom, hogy a megfelelő specialista mellett szó szerint "dolgozzunk a terhességünkön". Tudom, hogy bizarr ez a kifejezés, nekem sem tetszik, de sajnos ez van, és az endometriózis. Két évet kaptam még az orvosomtól a gyermekvállalás kezdetéig, ám ezalatt sem tud (nyilvánvalóan) arról biztosítani, hogy nem fog az endometriózis olyan mértékben alakot ölteni, hogy elkerülhetetlenné válik egy negyedik műtét, amely elválaszt a gyermekemtől. Bennem már érik az anyai ösztön, sokat gondolok a jövőre, a családalapításra. Azt szeretném, ha a gyermekemnek semmi köze nem lenne a betegségemhez és az azzal kapcsolatos sürgetéshez. Azt szeretném, ha ő lenne majd a világ legegészségesebb és legboldogabb embere, akinek egészséges és boldog szülei vannak. Azt szeretném, ha a világ legtöbb szeretetét neki adhatnám majd és semmiben nem szenvedne hiányt. Ennek a jövőképnek tervezgetésében érik bennem az anyai szerepvállalás gondolata. Készen szeretnék állni, semmi több. Sokan mondták már, hogy nincs "tökéletes pillanat" a gyermekvállaláshoz, nem szabad várni az ébresztőóra jelzésére, mert nem így működik. Én mégis azt mondom, hogyha nem is létezik tökéletes pillanat, de olyan pillanat viszont igen, amikor az ember jó egészségnek örvend és energetikailag, mentális, és lelki úton is felkészült a felelősségre és egy kisbaba érkezésére. Ebben a pillanatban azt érzem, hogy ez MÉG nem az a pillanat, viszont már sokkal közelebb van, mint bármikor máskor az életben. Tudom, hogy rögös úton járok és nem vagyok egyedül, hiszen a párom, aki a másik felem, velem tart. Együtt fogunk szembenézni mindennel, amikor eljön az ideje.

Köszönöm, hogy elolvastátok a történetemet, őszintén remélem, hogy mindenki számára volt némi tanulság benne, és, hogy egy kicsit jobban "láttok engem", azok is, akik eddig ismertek és azok is, akik nem annyira ismertek, vagy "idegenként" tévedtek ide. Reménykedem benne, hogy létrehoztam egy erős kapcsot az olvasóim és magam között. A blogot folyamatosan folytatom, ez korántsem a történet vége, hiszen ez még csak a kezdet volt, ahogy mondani szokás. Viszont örülök, hogy innentől kezdve mindent aktuálisan tudok megosztani az olvasóközönségemmel. A következő bejegyzésben részletesen mesélek azokról a lehetőségekről, amelyekkel kiegyensúlyozottabbnak lehet maradni az endometriózis fogságában és nem mellesleg azoknak is "csodaszerek", akik nem küzdenek ezzel a betegséggel. A jövőben ezen kívül tervezek más endometriózisban érintett és érdekelt személyekkel együttműködni, illetve hamarosan beadom jelentkezésemet az "Együtt Könnyebb" Női Alapítvány önkénteseihez, akikkel szintén szoros kooperációt szeretnék majd kialakítani.

Találkozunk legközelebb, amikor már újult erővel és izgalmas aktualitásokkal várlak vissza Benneteket!

 

Az Endometriózis Nagykövete

20220319_114209_mr1647690388481.jpg

20220320_080720_mh1647760242529.jpg

ENDOMETRIÓZIS NAGYKÖVET LETTEM

Kedves Olvasóm! Óriási megtiszteltetés számomra, hogy márciusban indított blogommal Téged is elértelek, talán egy kicsit meg is érintettelek. Tíz év hallgatás és sötétségbe burkolózás után alig két hete kiléptem saját árnyékomból és úgy döntöttem, hallatom a hangom és őszintén lerántom a leplet arról a krónikus, gyógyíthatatlan betegségről, amely engem kínoz. Elsősorban azért, mert megelégeltem, hogy az endometriózisról olyan kevesen tudnak, pedig nagyon súlyos állapotot tud okozni, másodsorban azért, mert gyermekkorom óta írok történeteket és mindig is jó érzés volt, ha "kiírhatom magamból" a rengeteg tartalmat és érzelmet, amely bennem van.

Két dologban reménykedem. Az egyik, hogy a saját történetemmel másokat is inspirálhatok, akik hasonló cipőben járnak, és talán segíthetek is, mert mindenféle önérdek nélkül segíteni másokon fantasztikus érzés! A másik reményem, amit az egészhez fűzök az, hogy talán végre az írás és az őszinteség által megszabadulhatok attól a mázsás tehertől, amely az elmúlt tíz évben folyamatosan nyomja a vállamat és lelkemet. Jobban mondva inkább a kismedencémet.

A tegnapi napon, 2022. március 19-én az "Együtt Könnyebb" Női Egészségért Alapítvány jóvoltából Budapesten is (néhány másik nagyváros mellett) megrendezésre került a CEU-ban az Endometriózis Világnapja. A tegnapi volt az első nap, ahol szemtől szemben találkozhattam (a kórházi várótermeket leszámítva) sorstársaimmal és az endometriózist kutató és kezelő specialistákkal. Elképesztő élmény volt. Egyrészt nagyon pozitív értelemben (szavak nélkül is megértettük egymást), másrészt elkeserítő értelemben, ugyanis igencsak keserves érzés ennyi szenvedő embert látni magad körül. A rendezvény reggel 09:30-tól délután 15 óráig tartott, az előadások pedig egytől egyig olyan izgalmasak és tartalmasak voltak, hogy a székemhez bilincseltek. Számtalan újdonság hangzott el az endometriózisról, az adenomyosisról, a meddőségről, a kezelési módszerekről, a műtéti robottechnikáról, alternatív terápiákról és a korai felismerés fontosságáról. Az én "celebjeim" azok a szakemberek, akik munkásságát évek óta követem a betegségem kapcsán. Egytől egyig mindannyian ott voltak és hallatták a hangukat. Még úgy is, hogy éppen egy komoly műtétet követően érkeztek meg a rendezvényre. Emelem kalapomat előttük. Számomra ők az igazi hősök, és az alapítvány önkéntesei, akik erőt, energiát nem sajnálva egy flottul lezajló rendezvényt hoztak össze. HŐSÖK VAGYTOK! Hamarosan a teljes rendezvény anyaga megtekinthető lesz, amit természetesen jómagam is publikálni fogok, valamint erősen kampányolok amellett, hogy azok is nézzék végig (vagy csak nézzenek bele!), akiket esetleg nem érint maga a betegség. Nagyon sok hasznos információ hangzott el, rengeteget tanultam én is.

A rendezvényre az édesanyám és a párom kísért el. A világ egyik legjobb érzése volt, amikor édesanyámmal arról beszéltünk előző nap, hogy mely előadások érdekelnek minket a legjobban, a beszélgetésbe pedig közbevágott Zoli: "Ugye engem sem hagytok itthon? Én menni AKAROK! Szerelmem, együtt vagyunk jóban és rosszban, úgyhogy ott fogok veled ülni az első sorban!" - És ott ült velem az első sorban. Azt gondolom, hogy ilyen csodálatos párról álmodik mindenki. Leesett az állam. Mondjuk utólag belegondolva nem is tudom, miért csodálkozom ennyire, hiszen Zoltánom minden egyes vizsgálatra elkísér és ha kell, anyuval és apuval együtt a parkolóban vár rám órákon keresztül.
Meglepően sokan érkeztek hasonló kísérettel. Szívmelengető érzés volt, hogy másokat sem hagynak "egyedül", amikor ilyen komoly témákat érintünk. Késő estig bókolhatnék az előadóknak, amiért ennyire sok munkát tettek bele a Világnapi eseménybe, de azt hiszem, ők maguk is tudják, milyen sokat jelent az endometriózisos pácienseknek a jelenlétük. Olyanok mindannyian, mint a sziklaszilárd támasz, amely a legnagyobb orkántól is megvéd. Mint korábbi bejegyzéseimben is említettem, ez egy olyan közösség, ahol MINDIG MEGFOGJÁK A KEZED. Nem közösítenek ki, nem ráznak le, hanem azonnal befogadnak. Úgy éreztem, hogy olyanok lettünk, mint egy nagy család, ahol egy-egy pillantás is elég hozzá, hogy megértsük egymást.

Végül, de természetesen nem utolsó sorban szeretném megköszönni NEKED a támogatást és segítséget, amely által a történetem olyan népszerű lett mindössze két hét alatt, hogy a tegnapi nap fináléján, az Endometriózis Nagykövete díjátadón 2. helyezést értem el. Számomra ennél nagyobb megtiszteltetés jelenleg nincs is. Rengetegen osztották meg történetüket és az első három helyezést részesítették kiemelt díjazásban. El sem hittem, amikor Salamon Adrienn a színpadra szólított. Neves kórházak, kórházi dolgozók, orvosok is voltak már díjazottak között. A 2022-es évben én is az lettem, méghozzá az egyik legelőkelőbb helyen. Ebből merítve új inspirációt, örömmel jelentem be, hogy önkéntesként csatlakozni fogok az "Együtt Könnyebb" Alapítványhoz, hogy segítsem megjelenésüket és áldozatos munkájukhoz én magam is hozzájáruljak. Szeretném ha tudnátok, hogy erre az ügyre teljes mértékben küldetésként tekintek. Fontos lett számomra, hogy beszéljek róla, fontos lett az edukáció és fontosak lettek azok a lányok és nők, akiket érint a betegség, és azok is, akik még nem is tudnak róla, hogy mivel állnak szemben. Sokan fordulnak hozzám nap, mint nap tanácsért, támogatásért. Szeretnék nekik segíteni. Azért is, mert az emúlt hetekben én magam is rengeteg támogatást (megosztások, rádióinterjú, privát levelek) kaptam, és annyi együttérzést, amelytől magam is jólesően meglepődtem. Mindezt teljesen önzetlenül. Azt érzem, hogy ezek után felelősséggel tartozom az endometriózisban szenvedők iránt és ugyanígy olvasóim iránt. Ezt a fajta felelősséget pedig büszkén fogom vállalni és megígérhetem, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy ez a betegség alapfogalomként integrálódjon be a közéletbe és a mindennapokba. Ezúton szeretném megjegyezni azt, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer életem során nagykövet leszek, de nem ám a "Glamour" nagykövete, hanem egy fájdalmas betegségé! Azt kívánom, hogy egyszer majd mindenki, akit tegnap "Endometriózis Nagykövetként" említettek, az EGÉSZSÉG nagykövete és szószólója legyen!

Addig is, amíg így lesz, minden díjazottnak, valamint az Alapítvány tagjainak szeretnék tiszta szívből gratulálni lenyűgöző munkájukért!

Szeretettel, Tamara 

Endometriózis Világnap Budapesten

fb_img_1647759527045.jpgfb_img_1647759533259.jpgfb_img_1647759544620.jpg

Néhány hangulatfotó a 2022 március 19-én Budapesten tartott Endometriózis Világnapról. További fényképek az Endometriózis Magyarország honlapján és hivatalos Facebook oldalán találhatók, ahol a későbbiekben visszanézhetők lesznek(!) a rendezvényen elhangzott előadások is.

Hálásan köszönjük az "Együtt Könnyebb" Női Egészségért Alapítvány kiváló munkáját és szervezését, amelynek hála megvalósulhatott fővárosunkban is az Endometriózis Világnap. A lelkes önkénteseknek és Salamon Adriennek hála további nagyvárosokban is megrendezésre került és kerül majd a program márciusban.

Küzdelmem egy gyógyíthatatlan betegséggel 3. rész

e16cf4b3063ad94d42c2dfe02a16f11f.jpg

3. RÉSZ

A 2020-as év végeláthatatlan szenvedésbe torkollik, negyedik stádiumú bélendometriózissal küzdök, másfél évre halasztják a műtétet a koronavírus miatt.

Egy évet kaptam a 2019 novemberben elvégzett endometriózis műtétet követően a sorstól. Pontosítva csak fél évet, amely fájdalmak nélkül telt. Rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyi idő is éppen elég ahhoz, hogy a betegség újra támadjon és lesöpörjön a két lábamról. Szó szerint.

2020 elején hat hetes légiutaskísérő tanfolyamot végeztem el Varsóban, és sokkolt a hír, amikor márciusban kiképezve a hosszútávú járatokra, vadonatúj, ropogós egyenruháimmal a bőröndömben hazatértem Budapestre és beköszönt a COVID19. Karantén, nincs munka, irány a családhoz vidékre. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hagytam el magam. A vírus összetörte az álmaimat, szétzúzta a terveimet és a szobámba zárva kellett újragondolni az egész életemet. Annak tudatában kezdtem gondolkodni a jövőn, hogy újfent egészséges vagyok. "Legalább ennyi." Különösen odafigyeltem a "korona szabályokra", óvtam a családomat és magamat is. Hosszú heteket töltöttünk együtt a vidéki családi házban, várva a jobb hírekre. De ettől függetlenül, ahhoz képest, hogy milyen sok energiával és vággyal telve indultam neki az évnek, elhagytam magam. Előjött belőlem a karantén séf, a sorozatfüggő, a "nemtörődöm, mert úgysem számít". A testmozgás, amit végeztem, a konyhára korlátozódott. Torta-hegyek, sütemények, csupa finom, ám nem túl egészséges remekművet alkottam. A bánatomat evésbe fojtottam. Fel is szaladt néhány csokitorta a testemre. Az év felénél járhattunk, amikor megelégeltem a saját tunyaságomat és úgy döntöttem, változtatok. Mindig van az a pont, amikor az ember eljut odáig, hogy "állj és ne tovább". Nekem hónapokba került. Nem volt párkapcsolatom, nem körvonalazódott a munka sem, a színházi fellépéseket is mind lemondták. De volt az a pont, amikor megszólalt bennem a vészcsengő, hogy amit csinálok, az ártalmas. Az orvosom cukormentes életmódot és rengeteg testmozgást javasolt. Rendszeresen elmondta, hogy az endometriózisra a pulzusszám növelő edzéseket, kifejezetten a cardio-t ajánlja. Miután az én cardio-m akkoriban kimerült a piskóták sütőbe helyezésében, elszégyelltem magam. Amit csináltam, az önmagam túlzott elkényeztetése és önsajnálata volt. Ugyanolyan ellenség, mint az önsanyargatás. Pedig, amit tennem kellett volna, az a balansz megtalálása és az életmód váltás. Nem állítom azt, hogy emiatt a nemtörődömség miatt tért vissza a betegség, de, hogy nagyon is köze volt hozzá, azt igen.

Az év második felében elhatározásra jutottam és elkezdtem odafigyelni az egészségesebb táplálkozásra és a testmozgásra is. Eleinte a szobámban tornáztam és megvontam magamtól a rengeteg cukrot. Hamar azon kaptam magam, hogy sokkal jobb a közérzetem, "könnyebb vagyok", kitisztul a fejem. Vágytam egy társra, egy olyan párkapcsolatra, amely kiegyensúlyozott és boldog. Valakire, aki teljes egészében megismer és megismeri a történetemet is. Aki elvárások és fenntartások nélkül elfogad és szeret, és akit én is szerethetek és akiről gondoskodhatok. Gondoskodásból és szeretetből sokat tartogattam. De volt egy olyan "vad" elképzelésem, hogy már csak és kizárólag annak adom, aki igazán megérdemli. Nem vagyok párkapcsolati tanácsadó, de egy dolgot tényleg biztosan tudok: Minél görcsösebben ragaszkodik valaki ahhoz, hogy társra találjon, annál nehezebb és hosszabb folyamat lesz. Minél inkább elfogadjuk önmagunkat és SZERETJÜK önmagunkat, BECSÜLJÜK önmagunkat, annál könnyebb lesz. Sok mindent megél az ember a harmadik X-ig, én akkor már erősen közelítettem a kerek évfordulóhoz, egy év választott el tőle. Ennyi idő elég volt, hogy megismerjem saját magam erősségeit, gyengeségeit, vágyait. Úgy voltam vele, hogy vesztenivalóm nincs, csak törődés és a szerelem iránti vágy a szívemben. De nem görcsösen(!), "csak úgy".

2020 novemberében be is sétált életem szerelme az életembe, és szinte azonnal megtudta, mi is az endometriózis. Ugyanis az év végére jelentős állapotbeli romlás következett be, mindennapossá váltak a kínzó görcsök, a hasfájás, a puffadás. Szó szerint MINDEN NAP FÁJT. A rendszeres eszméletvesztésig és ájulásig jutottam. Tudjátok, említettem már, hogy az endometriózis velejárója sok esetben a nagyon fájdalmas szexuális együttlét. Pláne, ha csomók, összenövések is vannak az ember testében, tehát az endó már egy előrehaladott stádiumba kerül. Négy stádiumra osztjuk fel az állapotunk súlyosságának tekintetében. Én 2020 novemberében már a 4. fázisnál jártam, ahol igencsak sürgető a műtét a komoly következmények elkerülése érdekében. 2020 december 23-án az orvosom kimondta, hogyha nem kerül időben sor a műtétre, valószínűsíti (legrosszabb esetben) a sztómát. Ugyanis komoly bélendometriózisom volt és kezdett elzáródni a vastagbelem a csomótól, amely ránőtt. Tehát az endometriózis nem csak a méhet és a női szerveket támadja, de extrém esetben szervek közötti összenövéseket, csomókat is okoz, sőt, olyan alattomos, hogy egészen a tüdőbe és az agyba is el tud jutni.

Életemben nem voltam annyira kétségbeesve, mint 2020 Karácsonyán. Emlékszem, hogy a családommal felváltva zokogtunk két étkezés között. Tehetetlennek és gyengének éreztem magam, fájdalmaim voltak, a "sztóma" szó hallatán pedig még a szívem is elfelejtett verni. Azért mesélem el mindezt, hogy mindenki megértse, az endometriózist nagyon fontos időben diagnosztizálni és kezelni. Akár ilyen komoly rést is tud ütni a pajzson. Mivel egy ilyen bélműtét nagyon körülményes, komplikált művelet összeszervezni rá egy professzionális csapatot, illetve a koronavírus sem kedvezett nekem. Az állami kórházban egy évre előre kaptam időpontot, (amit az egy év elteltével újabb egy évre halasztottak!) de pontosan tudtam azt, hogy nincs egy évem, különben a hátralévő életemet úgy kell töltenem, hogy kivezetik a belemet, azt pedig nem tudtam volna elviselni. Szerintem nincs kegyetlenebb annál, amikor azt mondják egy betegnek, hogy "amíg nem életmentő, csak életminőség javító, addig nem foglalkoznak vele". Az endometriózis esetében viszont sajnos sokszor utólag derül ki, a műtétet követően, hogy mekkora is valójában a baj, hiszen a felszín alatt, mélyen is megbújhat az endometriózis (mélyen infiltráló endometriózis - másnéven adenomyosis / "adenó").

Képzeljétek el azt a helyzetet, hogy hosszú idő után az ember szerelmes, ráadásul megtalálja azt a valakit, akivel össze szeretné kötni az életét, lebegne a boldogságtól, de minden egyes nap a pokolba rántja vissza a fájdalom és a jövőtől való, bénító félelem. Nem tudtam teljes életet élni, hosszú hetek teltek el elképesztő fájdalomban és reszketésben. Szó szerint közöltem a párommal, hogy jobb, ha elhagy, mert "isten tudja", mit hoz az élet. Zoltán nem tágított azonban mellőlem, és azt hiszem, ez volt az reménysugár, amibe kapaszkodni tudtam, ami visszarántott. Mivel az állami műtét túl késő lett volna az esetemben, a családommal együtt összeraktuk a piszkos anyagiakat és magánkórházban jelentkeztem a műtétre. 2021 márciusában megműtöttek, és mint kiderült, addigra már életmentőnek is bizonyult. Tehát most nem lennék itt, ha nem hozzuk meg családilag ezt a döntést. Nagyon fontos, hogy legyen olyan a környezetünkben, akire mindig, feltétel nélkül számíthatunk. Nem szabad teljesen egyedül szembenézni egy ekkora csatával. Az embert nem csak a fájdalma, de a félelme is teljesen meg tudja bénítani, és itt nem csak a fizikai valóra gondolok, de a mentális és lelki állapotra is.

A műtétet megelőzően annyira rossz állapotba kerültem, hogy az utolsó két hétben szűnni nem akaró lázgörcsök gyötörtek, nem igazán voltam a tudatállapotomnál. Egy éjszakát az állami sürgősségin is eltöltöttem, akkor tudták csak levinni a lázamat és infúzióval csillapítani a fájdalmamat. De mivel az én esetemben specialistára volt szükség, magamhoz térésem után saját lábamon eltávoztam. Nem mertem nem specialistára bízni magamat. Otthon az édesanyám és Zoli a karjukban cipeltek ki a mosdóba, fürdettek, öltöztettek és amikor a láztól (amelyet a begyulladt beleim és kismedencém okoztak) eszméletemet vesztettem, ők imádkoztak az ágyamnál. Ilyen állapotban kerültem a műtőasztalra 2021 márciusában. A magánkórházban sokkal hamarabb felállt az a profi sebész-team, akik az orvosom mögött készenlétben voltak arra az esetre, ha nem elég a laparoszkóp a sikerhez. Úgy hozta a sors, hogy elég volt. Nem kellett vágni. Néha megállok egy pillanatra és hálát adok, amiért egy apró kis műszer ilyen nagy csodákra képes. Mert ez egy csoda. Ilyen nyakatekert állapotból visszahozni valakit a "teljes életet élők" közé. Ezért mondom azt, hogy én leborulok a tudomány és az orvosom előtt. Azon az állapoton, amiben a műtét előtt voltam, a világon semmilyen gyógyfű vagy tea nem tudott volna már segíteni. Azokat jóval korábban, jóval tudatosabban kellett volna beépítenem a mindennapjaimba. Az endometriózis tehát ilyen ravasz, körmönfont módját választotta annak, hogy egy éven belül kétszer is megtámadjon.

A bélműtét után hat hét felépülés várt rám, amelynek minden napján hálát rebegtem azért, hogy élhetek. Sztóma-rémálom nélkül. "Csak úgy." Szigorú, bélműtét utáni pépes diétát követtem (minden nap főzött rám akkoriban egy csodálatos barátnőm és az édesanyja - Fanni és Mari -, felvásárolták miattam a legjobb alapanyagokat és legjobb diétás szakácskönyveket). Napról napra ismerkedtem újra a fájdalommentes élettel. Visszatekintve pillanatok alatt eltelt az a hat hét, de akkor persze hosszú időnek tűnt. Pláne nekem, aki folyamatos mozgásban vagyok, és élvezni próbálom még a "szürke hétköznapokat" is. Arra is rájöttem, hogy mennyire fontos, hogy egy ilyen nagy esemény után az ember megtisztelje az egészségét és saját magát, így szigorúan betartottam minden előírást. Újra kivirágoztam és élhettem a szerelemnek. A családom és a baráti köröm miatt is összetehetem a két kezem, "nincs még egy ilyen szerencsés ember, mint én."

A repülést 2021-ben folytattam, egy egész nyári szezont töltöttem a légitársaságnál, ahol korábban is dolgoztam. Nem voltak fájdalmaim, nem voltak puffadások és görcsök. Be-beindultak újra az országjáró fellépések, egy fantasztikus színházi társulat állandó tagja lettem, egyszóval minden a helyére került. Az orvosom tanácsára fogamzásgátlót váltottunk, reményeket fűzve ahhoz, hogy az endometriózis nem tér vissza ilyen ütemben újra. Bár azt mondhatnám, hogy így is lett és élem azt az életet, amelyben a világ legboldogabb embere vagyok, de nem így történt. Tudjátok, akkor most nem írnám ezt a történetet.

Újabb egy év múlva az endometriózis támadásba lendült.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK

RÁDIÓINTERJÚ AZ ENDOMETRIÓZISRÓL

HALLGASD MEG AZ INTERJÚT! KATT IDE!

Szép napot kívánok mindenkinek!

Ma reggel a Szentendrei Rádió vendége voltam, ahol nem másról, mint az endometriózisról, a prevencióról, a specialisták felkutatásáról beszélgettünk. Igazi lélekfrissítés volt! Profik között könnyű megnyílni, a tabuk ledöntése a legfontosabb! A fájdalmas menstruáció NEM ALAP!

Remélem, hogy sikerült egy kicsit "közelebb vinnem" ezt a témát mindenkihez. Igyekeztem úgy tálalni, hogy minden korosztály számára figyelemfelkeltő legyen.

Szeretném, ha tudtátok, hogy SOHA NEM VAGYTOK EGYEDÜL a bajban, ezért ha egy megértő, összetartó közösségre van szükségetek és szeretnétek még többet tudni az endometriózisról, keressétek fel az "Együtt Könnyebb" Női Egészségért Alapítványt a www.endometriozismagyarorszag.hu oldalon, vagy a Facebook-on, ugyanis rengeteg kérdésre kaphattok választ, senki nem ráz le, megfogják a kezeteket! Csoda Nők és csoda szakemberek várnak rátok, akik önzetlenül nyújtanak támaszt.

Találkozzunk március 19-én Budapesten az Endometriózis Világnapja alkalmából, ahol jelen lesznek az endometriózis legnagyobb specialistái, és hús-vér endo hősökkel is találkozhattok!

Erősebbek vagyunk, mint gondolnánk!

ÉN, A SÉF

1792409210e3c6aa1edc1b81968f1219.jpg

ENDOMETRIÓZIS DIÉTA

Tévhitek, bevált módszerek, különleges receptúrák

Sziasztok! Arra gondoltam, hogy a sok komor történet mellett bemutatkoznék egy másik oldalamról is. Nem szeretném, ha a horrorsztorik lennének döntő többségben a blogon. Talán még nem ismertek eléggé, de az endometriózis ellenére én egy pozitív, mosolygós, életvidám nő vagyok, aki gyakran a társaság középpontjában találja magát. Ezt foghatjuk a csillagjegyemre is (nyilas vagyok), de lehet, hogy csak alapjáraton nagyon nyitott, barátságos személyiségem van. Tényleg nagyon hamar megtalálom a közös hangot az emberekkel. Hat évig dolgoztam légiutaskísérőként, gyermekkorom óta pedig folyamatos szerepet játszik a színház és a színpad az életemben. Illetve azt hiszem, úgy helyes, hogy én játszok nagy szerepet különböző színpadokon! Összetehetem a két kezem, hogy "hangot kaptam ajándékba" odafentről, ugyanis nagyon élvezem. Az ország minden pontján megfordultam már és a mai napig tagja vagyok egy musical társulatnak, pedig az élet teljesen más irányba terelt az főiskola elvégzése után. Egyszóval örök utazó vagyok, kalandor. Jelenleg a repülés már nem szerves része az életemnek, nem tudtam összeegyezteni az endometriózissal, sem azzal a tervemmel, hogy a közeljövőben gyermeket szeretnénk vállalni a kedvesemmel. Így maximálisan tudok koncentrálni a színházi próbákra és előadásokra irodai munkám mellett.

Nagyon szeretek főzni. És tudjátok mit? Nagyon jól főzök! Nem azt mondom, hogy vetekszem egy séffel, de mivel ez az egyik kedvenc hobbim, igyekszem tökélyre fejleszteni, ahogy minden mást is, amibe belekezdek az életben. Pedig annak idején roppantul nagyokat szerencsétlenkedtem a konyhában, de körülbelül olyan 21 éves lehettem, amikor elhittem, hogyha sikerül egy rakottkrumpli, akkor minden sikerülhet. Olyannyira elhittem, hogy ma már saját receptjeim alapján dolgozom a konyhában. Számomra a konyhai lét öröm, a főzés pedig szenvedély. Hogy fejlesszem magam, amilyen sűrűn tudok, gasztro programokon veszem részt, leginkább főzőkurzusokon. Mindenkinek kell legalább egy olyan hobbi az életében, ami ilyen szinten boldoggá teszi és feltölti. Én ezekből az emlékekből szeretek a legjobban táplálkozni. Utazások, élmények, finom ételek. Ízek, imák, szerelmek! (Természetesen nálam is vannak csaló napok, amikor habzsolok, vagy éppen felturbózok egy 300 Ft-os mirelitpizzát, de ez szerencsére a ritkább eset.)

Akárhányszor konzultáltam az orvosommal (márpedig sűrűn "randizunk"), mindig faggattam, hogy van-e már valami változás "endó téren", hogy haladnak a kutatások, mik az aktuális trendek? Létezik-e BÁRMI A VILÁGON, ami csökkenteni tudja a fájdalmat, vagy mérsékelni a folyamatos puffadást, görcsöket? Határozottan azt válaszolta, hogy a vörös húsokról és a cukorról azonnali hatállyal mondjak le. A vörös húsról való lemondás még csakhogy, de a cukor az bizony része volt (és hazudnék, ha azt mondanám, hogy jelenleg nem az) az életemnek. A képlet viszont nem olyan egyszerű, hogyha az ember nem eszik vöröshúst és cukrot, akkor az endometriózis elköszön. Sőt, a kialakulásához sincs semmi közük. Ha lenne, akkor a legfontosabb kérdés, amely így hangzik: "MITŐL ALAKUL KI AZ ENDOMETRIÓZIS?" már nem lógna megválaszolatlanul a levegőben.

Határozottan az a makacs ember vagyok, aki nem állhatja, ha megmondják neki, mit ehet és mit nem. Az endometriózis előtt akkor és azt ettem, amit csak akartam. Öt évig például vegetáriánus voltam, ami abban az öt évben jól is esett a szervezetemnek. De tudjátok, nem másnak teszünk szívességet azzal, ha megpróbálunk eleget tenni az orvos kérésének, amire ráadásul többször is felhívta a figyelmünket. Így hát mára azt mondhatom, hogy nagymértékben (a korábbi életmódhoz képest!) sikerült lecsökkentenem mind a vöröshús, mind a cukor fogyasztását. És ez nem jelenti azt, hogy nem eszem meg néhány kocka csokit, ha nagyon megkívánom. Mert igenis megeszem, és olyankor egy szebb és boldogabb dimenzióban járok. Ez pusztán azt jelenti, hogy sokkal tudatosabban odafigyelek arra, hogy miből mennyit eszem. Szeretném hozzátenni, hogy az út legelején járok, mert nekem nem vált be az a módszer, hogy egyik pillanatról a másikra mindent eldobjak, ami addig természetes volt és jólesett. De a hangsúly még mindig az ODAFIGYELÉSEN van. Tehát sem kutatások, sem brit tudósok, senki sem tudta eddig bizonyítani azt, hogy a vöröshús vagy a cukor károsak az endometriózisos betegek esetében, mégis valamiért fontos az orvos szerint, hogy kivonjuk ezeket a mindennapi életünkből. Mivel ez a saját történetem, így mások tollával nem szeretnék ékeskedni, de úgy tudom, sok esetben javasolják a cukor mellett a laktóz és a glutén elhagyását is. Nekem a cukor elhagyása is egy lélektani határt súrolt, így annyit tudok tenni a laktóz és a gluténtartalmú termékek esetében, hogy igyekszem menteseket vásárolni. Nem mindig jön össze. Sokkal jobban szeretek beleharapni egy ropogós sajtoskiflibe, mint egy előre csomagolt gluténmentes kenyérbe, ami a következő száz évet is lazán kibírja a csomagolásban. Ez most csak egy keserű tréfa a részemről, természetesen vannak mentes dolgokból is eszméletlen finomak, bár én még nem találtam rájuk, illetve szemléltetni szerettem volna a különbséget, amellyel SZÁMOMRA bír a két dolog.

ENDOMETRIÓZIS DIÉTA

MIT EHETEK?

Az alábbiakban szeretném felsorolni azokat a termékeket, amelyeket a leggyakrabban javasolnak fogyasztani endometriózis esetén. Látni fogjátok, hogyha az ember nagy mennyiségben, napi szinten a felsoroltakat fogyasztaná, az bizony alaposan megdobná a havi bevásárlásra szánt költségeket. Én azt mondom, mindenképpen legyen valamelyikből otthon mindig, mert (legalábbis nekem feltétlenül) szükségünk van arra, hogyha hozzányúlunk, azt érezzük, hogy végre tesztünk valamit az egészségünkért. Egyszóval fontos a hit, hogy hogyan is állunk az adott dologhoz, amellyel magunkon próbálunk segíteni. Talán az a legfontosabb. Még akkor is, ha az endometriózis diétára is úgy tekintünk, mint egy alternatív "terápiára". Tulajdonképpen nevezhetjük egészséges étrendnek és életmódnak is. A cél soha NEM az önsanyargatás! Ezt nagyon fontos kihangsúlyoznom. Az önsanyargatással, saját magunk éheztetésével sosem érünk célba. Sőt, inkább csak hátrafelé teszünk néhány nagy lépést! Sosem szabad drasztikus módon, átgondolatlanul nekiállni az életmódváltásnak!

Az étrend főbb elemei:

OMEGA 3-at tartalmazó ételek, kifejezetten ajánlottak a halak és tengeri herkentyűk. A gourmék számára az egyik legfőbb alapanyag a lazac és a vöröstonhal-filé. Kiváló steak-et lehet belőlük készíteni, nagyon egészségesek, viszont az áruk is az egekben jár. TIPP! Ha éppen nem engedhetjük meg ezeket a költségeket, más típusú halból is elkészíthetünk fennséges ételeket. Az OMEGA3 az endometriózis természetes "ellenfele". Gyulladáscsökkentő hatása van, ezért nagyon is a lista élén áll. OMEGA3 zsírsavat kapszula formában is lehet kapni, a gyógyszertárak és drogériák polcain színes palettáról lehet válogatni. Érdemes napi szinten szedni. Ugyanitt előszeretettel ajánlom a Magnéziumot is, szintén nagyon hasznos vitamin a mindennapokban.

Érdemes az étolajat olivaolajra, vagy kókuszolajra cserélni. Amennyiben nem kerüljük messziről a laktózt, vajjal is lehet nagyon finomakat főzni. A margarint egy életre felejtsük el. Nagyon egészségtelen.

Erősen ajánlott a sok és rendszeres "zöld színű" zöldségfogyasztás, amennyiben nem okoznak fájdalmas puffadást. Mivel az endometriózis önmagában is gyakran jár puffadással, különösen oda kell figyelni a mennyiségre, amit a zöldségekből beviszünk. Tehát nagyon egészséges például a brokkoli és zöldbab, viszont a mérsékletesség is fontos. A zöldségfogyasztás sokat segít az emésztésünkön, de ha folyamatos puffadásban tartjuk a hasunkat, az ismét több hátrányhoz, mint előnyhöz vezet.

Fekete áfolya és a piros bogyós gyümölcsök. Kifejezetten ajánlott az egészséges étrendünkhöz ezek gyakori fogyasztása. Mondanom sem kell, hogy a "házira" szavazok, tehát ezerszer inkább egy termelői piacon szerzem be ezeket, mint a nagykereskedelmi üzletláncok polcairól, de ha éppen nincs a közelben piac, megteszi az is.

Zab, rost, granola. Szintén jó barátai a beleknek, valamint az egészséges, könnyű emésztésnek. A fent említett gyümölcsökkel kombinálva pedig nagyon finomak is.

Tiltólistán szerepelnek a transz-zsírok, a finomított cukrok, a búzalisztből készült pékáruk, a vöröshús, az olajos magvak, az alkohol, nagy mértékben a koffein, illetve a szójakészítmények. Nagyon fontos utánajárni, hogyha teakeveréket ajánlanak a diétánkhoz, mik az összetevők! Az összetevőkről érdemes mindig külön-külön tájékozódni, mielőtt kúra-szerűen nekiállunk fogyasztani a folyadékot. Számos olyan teakeverék kering az interneten, amelyre csodaszerként hívják fel a figyelmünket, ám lehetséges, hogy akár egy olyan alapanyagot is tartalmaznak, amely már nem tesz jót az endometriózisnak. Jómagam is belefutottam már csodakészítmény vásárlásba és jól meg is ütöttem vele a bokámat. Még jó, hogy legalább eszembe jutott tájékozódni, miket is tartalmaz. Ez nem azt jelenti, hogy kategorikusan elzárkózom ezek fogyasztásától, viszont tényleg fő az óvatosság, mielőtt bármit is jelentős mértékben fogyasztani kezdünk! Lehetségesnek tartom, hogy vannak olyanok, akiknek az alternatív gyógyászat segített megtalálni a gyógyuláshoz vezető utat. Én, mint említettem, elsősorban az orvosommal közösen próbálok az ügy végére járni, de ez nem egyenlő azzal, hogy ne tennék meg minden mást is a gyógyulásom érdekében, az orvosommal egyeztetve minden lépést!

A továbbiakban szeretnék saját recepteket is megosztani veletek, amelyeket ugyanolyan jóízűen el lehet készíteni, mint bármi mást. Ha a szervezetünk már egy kicsit is a változás útjára lépett, tényleg teljesen természetessé válik néhány dolog beiktatása a fenti listáról a mindennapokba. De a változáshoz elhatározásra kell jutni. Addig nem működik.

Küzdelmem egy gyógyíthatatlan betegséggel 2. rész

2015_06_7_mr1646818641512.jpg

2. RÉSZ

Évek múlnak el, felfedezem az endometriózist, uralkodik a húszas éveimen.
A képen az első műtét után, mosolyogva pózolok. 23 éves voltam.

A 2014-es műtét után eltelt öt év, amely során végig, megszakítás nélkül fogamzásgátló tablettával védekeztem annak érdekében, hogy az endometriózis okozta fájdalmas menstruációtól megkíméljem magam. A Visanne nevű gyógyszert szedtem az akkori nőgyógyászom javaslatára, aki feltárta minden problémám eredetét. Teljes mértékben meg voltam győződve arról, hogy jó úton járok. Nem voltak fájdalmaim, mivel nem menstruáltam. Fiatal éveit mindenki a legtartalmasabban ki szeretné használni, így voltam vele én is. Éltem tehát az életem, önfeledten, büszkén verve a mellemet, hogy nem kell havonta a "női bajokkal" küzdenem. A szőnyeg alá söpörtem mindent, nem ejtettem ki a számon az endometriózis szót, és másoktól sem hallottam viszont. Megfeledkeztem a betegségemről. Nagy hibát követtem el. Lázadtam, ahelyett, hogy komolyan vettem volna az állapotomat, vagy eszembe jutott volna, hogy elmenjek egy orvosi vizsgálatra. Attól, mert valaki panaszmentes, még ugyanúgy ott lapíthat sunyin az endometriózis az árnyékban, várva a megfelelő alkalmat, hogy újra lecsapjon. Ugyanis ez a krónikus betegség nem múlik el csak úgy, sőt, visszatér. 2018 elején komoly párkapcsolati problémám volt, nem túlzok, ha azt mondom: szó szerint belebetegedtek a női szerveim a traumába. Az endometriózis műtétet követően is 10% eséllyel / év tér vissza és támad újfent. Én akkor már az 5. évet tapostam "endometriózis mentesen", ami ugye 50% esélyt jelentett a visszatérésre, és lám, így is történt. Mint mondtam, a sunyi kis gonosz türelmesen várakozott, a szakítás utáni lelkiállapotom pedig épp elégnek bizonyult ahhoz, hogy kopogtatás nélkül benyisson és lesöpörjön a lábamról. Sosem zártam ki azt a tényt, hogy a betegségeknek van lelki alapjuk is. De én (sajnos - nem sajnos) egy igencsak földhözragadt ember vagyok, mindig racionális magyarázattal próbálok alapot adni a dolgoknak. Viszont utólag be kell látnom, hogy abban, hogy hirtelen nagyon sokat romlott az állapotom 2018-ban, sok köze volt az összetört szívemhez. Itt engedjétek meg, hogy felhívjam arra a figyelmet, hogy SENKINEK nincs joga benneteket bántalmazni, sem tettekkel, sem szavakkal! A szavaknak éppen olyan súlyuk van, mint a tetteknek. És minden negatív szó gyökeret ereszt bennünk. A kérdés már csak az, milyen formát ölt majd a következménye. A nőiességünkben tett károkat (kritikákat, beszólásokat) sem vagytok kötelesek elviselni senkitől. Akár egészséges az ember, akár nem. A nők olyan szívósak, hogy a világon mindennel megharcolnak és győzedelmeskednek is.

Lelki okok ide, vagy oda, megszenvedtem a 2018-as évet. Újra meg kellett tanulnom, mi is az endometriózis. Pedig olyan boldog voltam, hogy élhettem nélküle is egy kicsit! Beleástam hát magam a témába, miközben kínzó fájdalom gyötört, egyre rohamosabb ütemben. Meg kellett találnom a megfelelő platformokat, ahol a megfelelő szakember után érdeklődhettem. Mezei nőgyógyászom, aki feltárta a problémát, azt mondta, hogy szülni bármikor visszavár a jövőben, de már nem az ő hatásköre az a szintű endometriózis, amely engem uralt. Ez kicsit sem nyugtatott meg. Kétségbeesésemben már mindenkitől tanácsot kértem. Ekkor fedeztem fel, hogy vannak csoportok a közösségi médiában (Fészbúúúk), ahol sorstársaim már különböző csoportokban vártak rám. Akkor döbbentem rá, hogy nem vagyok egyedül a nagyvilágban, vannak mások is. Hasonszőrűek! Fiatal lányok, hölgyek, asszonyok, akik ugyanezen osztoznak. Akik nem ráztak le, akik önzetlenül segítettek, bármilyen kérdéssel is fordultam az irányukba. Fantasztikus dolog az, amikor egy ilyen volumenű problémával az ember nincs egyedül. Pláne, ha a köztudatban nincs "kirívó szerepe" az endometriózisnak, és előbb gondoltak a neve hallatán arra, hogy egy átok a Harry Potterből, mint arra, hogy egy gyógyíthatatlan betegség. Letaglózott, hogy mennyi nővel járok egy cipőben, hogy milyen lélegzetelállító történetek vannak. Letaglózott az is, hogy a történetek túlnyomó többsége szomorú véget ért, és kevesebb a happy end, amely boldog családot és egészséges kisbabát jelent.

Hosszú idő telt el, mire megtaláltam a megfelelő szakembert. Az egyik legkiválóbb koponyát az országban. Az is időigényes volt, hogy időpontot egyeztessek vele. Mint kiderült, akkoriban sem volt túl terjedelmes azon orvosoknak a száma, akik az endometriózissal foglalkoztak, sőt, mindegyikük roppantul elfoglalt volt a sok beteggel. Az állami kórházakban már akkor vaskos várólisták voltak éppen emiatt. Mint említettem, és nem győzöm hangsúlyozni, a FÁJDALMAS MENSTRUÁCIÓ NEM NORMÁLIS, az endometriózis pedig egy örökös harc az IDŐVEL! Ezt még százszor el fogom mondani. Méghozzá azért, mert mire 2019-ben újra a műtőbe kerültem az állami szférában, már olyan összenövéseket okozott a szerveim között ez a parazita, hogy a műtét után köpni-nyelni sem tudtam, amikor a Doktor úr közölte, hogy már az életemért küzdöttek. Ismét egy egész sereg dolgozott az egészségem helyreállításán. Ha két héttel később kerül sor a műtétre, akkor elveszítem a veséimet, és még ki tudja, mit. Belegondolni is horrorisztikus. De sajnos azt tudnotok kell, hogy az endometriózis nem válogat. Nem csak a női szerveket támadja meg! MINDENT megtámadhat. Ahol csak tetszik neki. Húgyvezetéket, beleket...és mint említettem, az MRI is sokszor csődöt mond. Éppen ezért sok esetben csak a műtét legvégén derül ki, hogy milyen komoly is volt a baj. Az endometriózis esetében 4 stádiumot különböztetünk meg. A 4. már majdnem életveszély, amikor létfontosságú szerveket támad, súlyos összenövéseket okoz, sőt elzárhat nagyon fontos utakat, például a bélben. A legkisebb panasz esetén is fel kell keresni az orvosunkat! Éppen ezért nagyon fontos, hogy megtaláljuk azt az embert, akiben bízunk. Akinek a kezébe merjük adni az életünket és az endometriózisunkat. Magánúton is el lehet járni a vizsgálatokra, kezelésekre és konzultációkra, én 2019 után ezt az utat választottam, bármennyire is kivéreztette és kivérezteti a pénztárcámat. Sajnos éppen emiatt, mert kevesen tudnak erről a betegségről, nincs is elég szakember, intézmény és felszerelés a megfelelő időben történő ellátásunkhoz. Ezért célom az, hogy az endometriózis végre bekerüljön a köztudatba, nyugodtan beszéljünk róla olyan nyíltan, mint a rákról, vagy bármely más betegségről. Rendet kell tenni a fejekben ezzel kapcsolatban. Szeretném, ha ünnepelnénk a nőket és a termékenységet, nem pedig hátráltatnánk. Márpedig az endó nagyon is hátráltatja, az meg főleg, ha nincs időben elkapva a kis mocsok.

Bár azt mondhatnám, hogy 2019-ben megvívtam az utolsó nagy csatát, de akkor nem mondanék igazat. Alig egy év "kegyelmet" kaptam ajándékba a betegségtől(!!!), aztán sokkal agresszívabban tért vissza. Ha azt mondom, hogy 2014-ben és 2019-ben szakadékba zuhantam, akkor ezekhez képest a 2020-as évemben a Marsig repített az endometriózis.

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK

süti beállítások módosítása